Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1906

Index

43 905. sz. A plébánia kötelékén kívül állók párbér-kötelezettsége. pest az érseki hatóság fenti kérelmét lehető figyelemben részesíteni szíveskedjék. Zombor, 1905. évi október hó 10-én. alispán helyett Vojnits főjegyző. Kalocsa, 1906. febr. 16. .A. közigazgatási bíróság teljes ülésében a következőket mondotta ki: P. It. G. 93—1905. A királyi Kúria 31. számú döntvénye nem zárja ki, hogy az átvállalás és községi avertálás mint külön jogczímnél fogva a parochiális köteléken kívül állóknak párbérteljesítési kötelezettsége megállapíttassék, mert a község, mint erkölcsi testület terheiben a község minden birtokosa résztvenni köteles. Indokok. A hiteles másolatban csatolt 1788. évi Canonica visitatio szerint az unini Communitas vállalta a hatvan mérő búzának kiszolgáltatási kötelezettségét a következő kijelentéssel: „Cribrati puri tritici a Communitate percipit fixe m. Pos. 60." következőleg, miután „Communitas" alatt úgy akkor, mint jelenleg is a község mint erkölcsi testület értetett és értetik, ez esetben községileg átvállalt és avertált párbérről van szó, amint ezt a közigazgatási hatóságok is a csatolt vonatkozó iratok szerint megállapították, minélfogva éppen az idézett döntvény indokolása szerint, az abban kifejezést nyert az az általános elv, hogy a parochiális kötelékhez nem tartozók rendszerint a párbér teljesítésére nem szoríthatók, nem áll útjában annak, hogy az átvállalás és községi avertálás mint külön jogczímnél fogva a parochiális köteléken kívül állóknak párbérteljesítési kötelezettsége megállapíttassék, a minek jogi alapja az, hogy a község, mint erkölcsi testület terheiben a község minden birtokos lakosa részt venni köteles. A kifejtetteknél fogva nem lévén megállható alapja alperes amaz érvelésének s arra fektetett panaszának, hogy a „Communitas" kifejezés alatt az akkori viszonyokra való tekintettel a római katholikus egyházközség értendő s hogy ebből folyólag, valamint a m. kir. Kúria 31. sz. döntvényére figyelemmel, alperes mint izraelita vallású, unini lakos a párbér teljesítésére sem közvetlenül, sem közvetve nem kötelezhető; az első bíróság nem sérthetett és nem is sértett anyagi jogszabályt, midőn alperesnek kötelezettségét megállapította. S minthogy a felebbezési bíróság ítéletében kötelező jogszabály megsértése nélkül megállapított s ekként a S. E. 197. értelmében ehelyütt is irányadónak tekintendő tényállás szerint Unin politikai község az általa átvállalt és avertált párbért emberemlékezet óta természetben vetette ki és hajtotta be, még pedig akként, hogy minden „Okruch" (negyed urb. telek) után egy vagy félmérő búza és egy vagy félmérő rozs volt kiszolgáltatandó s ez a kivetési módozat és aránykulcs mindaddig, míg közigazgatási úton meg nem változtatik, kötelezőnek elfogadandó, minthogy továbbá tény gyanánt az is meg lett állapítva, miként alperes az 1893—1902. évben 7 urb. egynegyed teleknek volt birtokosa s hogy fenti időre a teljesítést megtagadta s minthogy végül alperes nem bizonyította azt, hogy a nála hátralékban maradt tartozás pótadó alakjában kivettetett és ő ily módon az ő birtoka és illetve adója arányában arra már fizetést eszközölt, illetve, hogy a község a római katholikus plébánosnak járó párbért általában már előbb is községi pótadóban beszedte, elévülési kifogása pedig mint törvényben nem gyökerező, bírói figyelembe nem vehető, mindezeknél fogva nem sértett a felebbezési bíróság jogszabályt az által sem: midőn alperest a kivetési módozat és kulcsnak megfelelően a tíz évi hátralékos gabonamennyiség természetbeni kiszolgáltatása vagy ennek megfelelő és szintén jogszabály megsértése nélkül megállapított egyenértéke meg-