Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1906

Index

— 29 — Az 1901. évi 1034. számú körlevélre való hivatkozással felhívom a T. cz. Lel­készkedő papság figyelmét főleg a következőkre: 1. Ha valamely nyugdíjas tanító, vagy tanítói özvegy, avagy gyámpénzt élvező tanítói gyermek községük területén elhal, a halálozást hivatalos anyakönyvi kivonat kísé­retében haladéktalanul jelentsék be a főkáptalani alapítványkezelőségnek. 2. A kerületi esperesek gondoskodjanak arról, hogy a tagdíj-beszedéssel megbízott pénztárosok az összegyűjtött tagdíjakat a polgári év végéig okvetlen bektildjék és pedig köz­vetlenül az alapítványi hivatalba: hogy így a nyugdíj-intézeti pénztár számadása már január első napjaiban lezárható s a nyugdíjak szétküldése megkezdhető legyen. Az alap­szabályok szerint a tagdíjak két-harmadát nyugdíjakra kell kiosztani: tehát az élő nyug­díjasokat károsítja meg az, ki tagdíját idejen be nem küldi. Kalocsa, 1906. január 26. 139. sz. isk. Népiskolai és ifjúsági könyvtárak létesítése ügyében utasítás. Papságom mind gyakrabban tapasztal­hatja, hogy mily üdvös vagy kárhozatos befolyással vannak a népre a sajtótermékek aszerint, amint jó vagy rossz olvasmányok kerülnek a kezébe. Ép azért a gyakorlati lelkipásztorkodásnak mai napság egyik leg­fontosabb feladata az, hogy a rosszirányú sajtótermékek romboló hatását keresztény és hazafias szellemű könyvekkel és lapokkal ellensúlyozzuk s fokozatosan a vallás-, haza­és társadalomellenes sajtótermékeket híveink­től teljesen távol tartsuk. Az ezen irányban országszerte meg­indult mozgalom üdvös hatását már is örven­detesen kezdjük tapasztalni, de tévedés volna azt hinni, hogy már eleget tettünk. Még mindig a kezdet nehézségeivel küzdünk. Az eddig elért eredmény szolgáljon tanulságul arra, hogy buzgósággal, kellő kitartással s ha szükséges anyagi áldozattal is e téren oly eredményt érhetünk el, a melyet még nem régen alig mertünk volna remélni. De serkentsen bennünket ezen eredmény további kitartásra s fokozottabb munkálkodásra is, \ mert csak így remélhető, hogy a jóirányú sajtótermékeket a rosszirányú olvasmányok a családok köréből ki nem szorítják, hanem ellenkezőleg a keresztény olvasmányok oda is utat találnak, ahol eddigelé vallás-, erkölcs-, haza és társadalomellenes könyvek vagy la­pok mételyezték meg a lelkeket. A jó olvasmányok üdvös hatásának s terjesztésének érdekében nemcsak hasznos, de szükséges is, hogy az olvasási kedvet már a népiskolában s folytatólagosan az iskolából kikerült serdülő ifjúságnál felkeltsük s fejlesszük s így a keresztény és hazafias szellemű olvasmányokkal a minden nemes és jóért fogékonyabb ifjú szivekbe egyrészt a jó olvasmányok iránt való szeretetet plán­táljuk s másrészt gondolkodásukra, érzé­sükre s jövő működésükre maradandó be­folyást gyakoroljunk. Ezen alapvető munkát nagyban elő­segíti a katholikus népiskolai és ifjúsági könyv­tárak létesítése, sőt a jószellemű olvasmá­nyoknak a tanulók s az iskolából kikerült ifjúság között való rendszeres és szélesebb körű terjesztése ily könyvtárak nélkül alig is volna lehetséges. Ep azért ezennel elrendelem, hogy egy­házmegyém területén mindenütt, ahol ez le­küzdhetetlen nehézségbe nem ütközik, T. Papságom s buzgó Tanítóim az iskolaszékkel s az iskolafenntartóval karöltve katholikus népiskolai és ifjúsági könyvtárakat létesítsenek. Ezen könyvtárak létesítésére s kezelé­sére vonatkozólag minden irányban részletes felvilágosítást ad az országos katholikus tan­ügyi tanács részéről elfogadott s a főma­gasságú bíbornok-herczegprimás őeminen­tiája által 1905. évi június hó 24-én 913. szám alatt jováhagyott „Utasítás."

Next

/
Thumbnails
Contents