Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1906

Index

— 18 — ezen szavakra fakadnak: „Mily szépek hajlékaid Jákob! és sátoraid Izrael! . . . Aki téged megáld, áldott leszen, aki megátkoz, átok alá esik."

1 És: „Ha elfeledkezem rólad, Jeruzsálem! legyen elfeledve jobbkezem. Torkomhoz ragadjon nyelvem, ha meg nem emlékezem rólad, ha nem teszem Jeruzsálemet fővigasságomnak."

2 Oh mily szép, mily fönséges a katholikus egyház, melynek Jákob ékes hajlékai, Izraelnek fényes sátrai és Jeruzsálem gyönyörű palota sorai csak halvány, tökéletlen előképei voltak. Nem csoda, hogy maga Krisztus, az élő Istennek, az örök szépségnek egyszülött Fia, mintegy elbájolódott az egyház szépsége által és őt barátnőjévé, jegyesévé, élettársává tette. „Mely szép vagy én barátném!" -•- így szólítja őt meg az Énekek Éneke vőlegényének képében — „Mely szép vagy! Szemeid galambszemek azonkívül, mi belül rejtezik... Egészen szép vagy, én barátném! és szeplő nincs tebenned."

3 Erről tanúskodik szent Pál apostol is, midőn így szól: „Krisztus szerette az anyaszentegyházat és Önmagát adta érette . . . hogy dicsővé tegye magának az anyaszentegyházat, nem lévén azon szeplő, vagy redő. vagy más efféle, hanem hogy szent és szeplőtelen legyen."

4 Oh Kedves Hívek ! szeressük mi is a katholikus anyaszentegyházat, és valljuk magunkat boldogoknak, hogy a katholikus egyháznak gyermekei vagyunk, és fogadjunk neki hűséget, önfeláldozó ragaszkodást és engedelmességet utolsó leheletünkig. Ha szeretjük kedves szüleinket, kiktől testi életünket kaptuk, ha szeretjük drága hazánk áldott földjét, melyen élnünk és halnunk kell, mely szeretettel ápol és egykor hantjával eltakar: mennyivel inkább kell az egyházat szeretnünk, mely az örök élet számára szült bennünket, mely a leggyöngédebb anyai szeretettel gondoskodik lelki és testi javunkról és a mennyország kapuit nyitja 1 Num. 24, 5. 9. 2 136. Zsolt. 5-6. 8 Ének. 4, 1, 7. 4 Efez. 5, 25, 27. meg számunkra. — Szeressük az egyházat, és tanusítsuk iránta való szeretetünket az által, hogy az ő tanítását tanulékony szívvel fogadjuk és ahhoz rendületlen hűséggel ragaszkodunk. Ha hamis tanítók, álpróféták közelednek hozzánk, kik csábító ígéretekkel, hangzatos jelszavakkal akarnak bennünket szent hitünktől eltántorítani, feleljük nekik: Én azt hiszem, amit a katholikus egyház hisz, azt vallom, amit az egyház tanít; és ezen hitemben akarok élni és meghalni. —Tanusítsuk a katholikus egyházhoz való szeretetünket az által is, hogy törvényeit és parancsait híven megtartjuk és kész engedelmességgel követjük. Akit igazán szeretünk, annak — mint mondani szokás —még gondolatját is ellessük és minden kívánságát a legnagyobb örömmel teljesítjük. Ha igazán szeretjük az egyházat, akkor a szentmise hallgatásra, a böjtre, a gyónásra, a keresztény házasságra és egyéb vallási kötelességeink teljesítésére vonatkozó egyházi törvények megtartása nemcsak nehezünkre nem fog esni, hanem inkább örömünkre fog szolgálni. Végül mutassuk meg az egyház iránti szeretetünket nagylelkű áldozatkészségünkkel is, ami legbiztosabb ismertető jele az igazi szeretetnek. Nem jó hazafi az, ki, midőn a hazának szüksége van az ő anyagi segítségére, szűkkeblűn megvonja tőle támogatását. Rossz katona az, ki midőn a haza veszélyben forog, gyáván elrejtőzik. Mi most, hála Istennek, békésebb időket élünk, mint valaha őseink éltek, és ma nem egy könynyen jön valaki azon helyzetbe, hogy hitéért vérét kelljen ontania. De anyagi támogatásunkra az egyház ma jobban rászorul, mint valaha. Az isteni tisztelet díszének kiadásai, a papság és a katholikus tanítóság anyagi ellátása, különösen pedig a katholikus iskolák fölállítása és fönntartása oly terheket rónak az egyházra, melyeket csak a hívek nagylelkű segítségével képes elviselni. Legfőképen pedig tanusítsuk Szentséges Atyánk,