Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1906

Index

149 4918. sz. A selyemtenyésztés előmozdítása ajánltatik. Most, midőn a népmentés a leghelyesebb irányba terelődik a keresztény szocziális mozgalmak megerősödése s a hazai ipar fellendítésére törekvő különféle vállalkozások által: igen időszerűnek tartom kedvelt papságomnak figyelmét arra felhívni, hogy a gondjaira bízott szegény nép anyagi javát a többi közt a selyemtenyésztés minél melegebb felkarolásával törekedjék előmozdítani. A nagyméltóságú földművelésügyi miniszter e czélból kiküldött meghatalmazottjának : méltóságos Bezerédj Pálnak ez ügyben hozzám írt és alant közölt sorai világos képét adják ama nagy előnyöknek, melyek a selyemtenyésztéssel járnak. A közeledő tél pedig igen alkalmas arra, hogy e kérdés az ilyenkor virágzó egyleti élet segélyével a társadalom minél szélesebb rétegeiben tárgy altassék. Bízom egyházmegyém buzgó papságában és tanítói karában, hogy ezen ügy felkarolásával is iparkodni fog kulturális feladatának megfelelni. 12,668./1905. szám. Nagyméltóságú és Főtisztelendő Érsek Úr! Hazánkban aselyemtenyésztés és selyemipar meghonosítására irányult törekvés századokon át eredmény nélküli erőlködésnek bizonyulván, e terén az 1870-es évek végével minden további intézkedést be akart szüntetni a kormány és pedig a képviselőház utasítása folytán. Báró Kemény Gábor akkori földmívelésügyi miniszter azonban ismervén családunk hagyományait, közölte velem, miszerint a kormány hajlandó elállni elhatározásától de csakis azon feltétel mellett, ha én venném kezembe ezen áldásos ügynek tovább vezetését. A miniszter úr kérésének engedve, felajánltam szolgálataimat, mert így véltem még jobban megfelelni családunk traditióinak; másrészt pedig tudtam, hogy az országos selyemtenyésztési felügyelőségnek feladata nem a rideg üzleti nyerészkedés, hanem az tisztán humanisztikus jelleggel bír. Hiszen egy új kereseti ágnak meghonosítása forgott kérdésben, mely hivatva volt megkönnyíteni megélhetését éppen a legszegényebb népnek és hozzájárulni ahhoz, hogy megmentsük a népet a nyomortól, mely rendesen kútforrása az erkölcstelenségnek és annyi sok bűnnek. Mindjárt működésem kezdetén természetesen egész bizalommal azokhoz fordultam, kiknek élethivatásánál leginkább tételezhető fel a humanisztikus irány. A lelkészkedő papsághoz és a tanítókhoz fordultam tehát és ezeknek jóindulatú közreműködésével sikerült elérnem az eddigi eredményt. Különösen pedig Bács-Bodrog vármegyében — Nagyméltóságodnak jövendőbeli működési terén — mutathatjuk fel az egész országban a legörvendetesebb eredményt, ugyanis: ezen vármegyében 1905. évben a selyemtenyésztéssel és a selyemfonóiparral foglalkozók 1,352,665 korona; a felügyelőség huszonötéves működése óta 20,495,797 kor. keresethez jutottak. Az egész országban pedig 1905. évben 5,147,862 koronát és kezdettől fogva 65,935,206 koronát fizettünk ki a selyemtenyésztés és selyemíőrróipar után. Ezek után igen meleg és alázatos kérésem Nagyméltóságodhoz oda irányul, miszerint hazai selyemtenyésztésünket méltóztassék jövőben is azon kegyes jóindulattal felkarolni, amelyet már egy ízben volt szerencsém tapasztalni és a melyért mindenkor hálás leszek. Selyemtenyésztésünknek egyedüli reális alapja a szederfa bősége, amint ezt kifejtette gróf Széchényi István a mult század 40-es éveiben. A leghathatósabb támogatását az ügynek Nagyméltóságod részéről tehát abban látnám, ha lelkészkedő papságának és a tanítói karnak itt is kegyes volna szivére kötni,