Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1906
Index
— 116 — r i < \ i 3855. sz. Iskolaszékek részére biztosított büntetőjogi oltalom. elhalt N. N. volt esperes-plébános, 1900. márczius 19-én tett végrendeletének 8. pontjában, az itt közelebbről megjelölt ingatlanokat N. községben a róm. kath. tanügy, népnevelés, oktatás, kath. hitélet s vallásosság előmozdítására, azelőtt négy évvel alapított róm. kath. néptanítói, kántori, illetve éneklészi állomás jövedelmezésére s javadalmazására alapítványul hagyományozta s a panasznak tárgyává tett örökösödési illeték ettől az örökségtől szabatott ki. Igaz ugyan, hogy a szóban levő vallástélekezeti kántortanító — a mint az általában ismeretes — nemcsak a gyermekek tanításával foglalkozik, hanem emellett a templomi istentiszteletek ^ temetések alkalmával rendszerint a vallási szertartásos éneklést is ellátja; mégis azonban arra való tekintettel, hogy a mindenkori kántortanítót a gyermekek tanításában, tehát kétségtelenül a közoktatás szolgálatában nem akadályozza s ezen a téren való működésének kötelmeit épen úgy elláthatja és el is látja, mintha a templomban és temetéseken való éneklést nem is kellene végeznie: ki kellett mondani, hogy a panaszolt örökösödési illetéknek tárgyát képező s az n i kántortanítói állás javadalmazására, mint közoktatási czélra tett hagyomány, az 1868. évi XXIII. t.-cz. 21. §. értelmében, illetéktől mentes és ennélfogva a panaszolt illetéket, jogalap hiányában, fentartani nem lehetett . . . Kelt Budapesten . . . . , Székely József, tanácselnök, Hammer Károly, előadó. (P. H.) Kalocsa, 1906. szept. 20. m. kir. Curiának alábbi végzését, mely szerint a róm. kath. iskolaszékek, mint közigazgatási hatóságok, bűntetőjogi oltalom alatt állanak, — miheztartásul közlöm tiszt, papjaimmal : „4924/B 906. a m. kir. Curia, hatóság elleni erőszak bűntette miatt vádolt X. Y. és N. N. ellen a komáromi királyi törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1905. évi július hó 4-én 2747/B sz. a., a Győri kir. Ítélőtábla által pedig a bűnösség megállapítása miatt a vádlottak és a védő fellebezésére 1905. nov. hó 29-én 1846/B. sz. a. elintézet bűnvádi pert a vádlottak és a védő semmiségi panasza folytán 1906. évi május hó 10. napján tartott nyilvános tárgyalás alapján, a koronaügyésznek meghallgatása után vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A semmiségi panaszok elutasíttatnak. Indokok: A kir. Ítélőtábla ítélete ellen vádlottak csatlakozásával a védő írásban is indokoltan a bp. 385. §. 1. pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert a vádlottak cselekménye bűncselekmény tényálladékát nem állapítja meg és a királyi ítélőtábla vádlottak bűnösségét a btk. 164. és 167. §-ainak téves alkalmazásával mégis megállapította. A kir. Ítélőtábla ugyanis azt a tényt fogadta el valónak, hogy X. Y. vádlott N-ben 1904. évi decz. hó 26-án tartott iskolaszéki közgyűlésen, annak hangoztatásával, hogy az iskolaszéki tagok megválasztását nem engedi meg, a kandidálandó iskolaszéki tagok névjegyzékét N. N. róm. kath. plébános iskolaszéki elnök kezéből erőszakosan kiragadta, e közben az iskolaszéki elnököt a gyűlés helyiségéből való kidobással, az asztalnak és székeknek felfordításával, összetörésével, a megválasztandó iskolaszéki tagoknak megverésével és azzal fenyegette, hogy az elnök lesz az első, aki a közgyűlés helyéről futni fog; N. N. vádlott pedig ugyanezen alkalommal öklével az asztalra ütve, az iskolaszéki elnökkel szemben fenyegető állásba helyezkedve, a csengetyűt annak asztalához hozzávágta s az időközileg megválasztott iskolaszéki tagokról szóló névjegyzéket N. N. iskolaszéki jegyző kezéből elkapta és azt összetépte. A kir. ítélőtábla által valónak elfogadott és a bp. 437. §. első bekezdése szerint a kir. kúria határozatának alapjául veendő ezek a tények, a btk. 165. §-ban