Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1905

Index

46 — Episcopi pro viribus curent, ut cereus paschalis, cereus in aqua baptismali immergendus et duae candelae in Missis accendendae, sint ex cera apum saltem in maxima parte; aliarum vero candelarum, quae supra Altaribus ponendae sunt, matéria in majori vei notabili quantitate ex eadem cera sit oportet. Qua in re parochi aliique rectores ecclesiarum et oratoriorum tuto stare poterunt normis a respectivis Ordinariis traditis, nec privati sacerdotes Missam celebraturi de qualitate candelarum anxie inquirere tenentur." Atque ita rescripsit, die 14. Decembris 1904. A. Card. TRIPEPI, Pro-Praefectus. f D. PANICI, Archiep. Laodicen., Secretarius. Coloczae, die 22. Febr. 1905. Nr. 1055. Nomen districtus SzántovaensisinRegőczensem mutatur. 195. sz. isk. A központból járó korpótlék ezután előlegesen vehető fel. 207. sz. isk. Ártéri területben fekvő tanítói földek után fizetendő vízszabályozási költségek. omen districtus vicearchidiaconalis Szántovaensis (szántovai) in Regőczensem (regőczei) mutatum esse, hisce notum reddo. Coloczae, 14. Mart. 1905. Tudomásul s az érdekelt tanítókkal való közlés végett értesíti az érseki hatóság a T. Cz. Lelkész urakat, hogy mindazon tanítók, kik a központból kapják korpótlékukat, ezt ezentúl előleges negyedévi részletekben vehetik fel. Kalocsa, 1905. márczius 23. 69231/904. szám. A. m. kir. vallás és közoktatásügyi Minisztertől. Mind gyakrabban merült fel szüksége annak, hogy döntenem kellett a felett, hogy az ártéri területben levő azon földek után, melyek a néptanítók javadalmához tartoznak, kit terheljen végeredményében a vízszabályozás költsége? A m. kir. Földmívelési Miniszter úr ugyan közölte velem a rn. kir. Igazságügyi és Pénzügyi Miniszter urak hozzájárulásával kiadott 56711/900. számú elvi rendeletét, melyben az 1885. évi XXIII. t.-cz. rendelkezéseit érvényre emelve megállapítja, hogy az ezen költségekre való törvényes igény tekintetéből a társulat mindenkor a föld tulajdonosával áll szemben, de kifejezetten hangsúlyozta, ami egyébként természetes is, hogy ezen rendelkezés a tulajdonos és egy harmadik között fennforgó jogviszonyt egyáltalán nem érinti. Már pedig épen ezen jogviszony körül, t. i. a döntésem alá került esetekben az egyházak, mint tulajdonosok és a tanítók, mint harmadik fél között felmerült vitáskérdés volt az, mely irányítást, szabályozást igényelt és szükségessé tette egyfelől a kötelezettség kérdésének meghatározását és másfelől az áthárítás módjának, lehetőségének megállapítását. Ennek biztosítása végett a m. kir. Igazságügyi Miniszter úrral egyetértőleg a következő megállapodásra jutottam: A vízszabályozási költségeknek viselése kérdésében általánosságban elfogadandónak tartom a m. kir. Földmívelési Miniszter úrnak e kérdésben a m. kir. Pénzügyi és Igazságügyi miniszter urakkal egyetértőleg elfoglalt azon álláspontját, mely szerint a vízi társulatok által a társulati költség járulékok helyesen és törvénynek megfelelően csakis az ártéri birtokok tulajdonosaira vetendők ki, mindazonáltal, amint azt felmerült esetek alkalmából 1062/884. és 3815/885. számú határozataival a pénzügyi