Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1905

Index

— 124 — vennie, melyekben az ő közreműködése minden veszélytől ment és az ügynek szembetűnő hasznára válik. Ily módon lelki buzgalma semmi módon sem fog csorbát szenvedni. Az igazi apostolnak „mindenek mindenévé kell lennie, hogy mindenkit üdvözítsen:"

1 és az Üdvözítő példája szerint könyörületre kell indulnia „látván a sereget, mely nyavalyog és elszéled, mint a pásztor nélkül való juhok."

2 A sajtó hathatós erejével, az élő szó élénk buzdításával és az említett esetekben az egyenes közreműködéssel kell tehát oda törekednie, hogy az igazság és szeretet határai között a nép gazdasági helyzete is megjavuljon az e czélra szolgáló intézmények támogatása és előmozdítása által, melyek között első helyen azok állanak, melyek a tömegeknek az elhatalmasodó szocziálizmussal szemben való helyes fegyelmezését tűzték ki feladatukul és amelyek azokat egyidejűleg úgy az anyagi tönkremenéstől, mint az erkölcsi és vallási romlástól óvják meg. Ily módon a papságnak a katholikus köztevékenység műveiben való közreműködése kiválóan vallási czélt szolgál és soha sem fog akadályt képezni, sőt lelki hivatalának is támogatására leend, amennyiben annak terét kibővíti és gyümölcsét megsokasítja. íme, Tisztelendő Testvérek, mily szükséges volt, hogy az Olaszországban ébrentartandó és tovább fejlesztendő katholikus köztevékenységre vonatkozólag felvilágosítást és buzdítást adjunk. Ámde a jóra rámutatni nem elég; azt gyakorlatilag végre is kell hajtani. És ebben egyformán nagy segítségül fognak szolgálni a ti buzdításaitok és közvetlen atyai lelkesítéseitek. Bármily csekély legyen is a kezdet, csak valóban fogjunk hozzá, az isteni kegyelem annak rövid idő alatt növekvést és virágzást fog kölcsönözni. Mindazon kedves fiaink, kik a katholikus köztevékenységnek szentelik magukat, hallják meg mégegyszer szózatunkat, mely oly készséggel folyik szívünkből. Ha azon keserűségek közepette, melyek minket folytonosan elárasztanak, van valami vígasztalásunk Krisztusban, ha a ti szeretetetekből valami erőt merítünk, ha a lelki egyesülésnek, ha a könyörület szíves indulatának van helye nálatok, — mondjuk mi is az apostollal

3 — tegyétek teljessé ami örömünket egyetértés, egyenlő szeretet, egyértelműség, alázatosság, engedelmesség által kiki nem a maga hasznát, hanem a közös jót tekintvén, ugyanazon érzést ébresztvén sziveitekben, melyet önmagában táplált ami Üdvözítőnk Jézus Krisztus. Legyen ő minden vállalkozástoknak kezdete: „Amit cselekesztek szóval vagy tettel, mindent a mi Urunk Jézus Krisztus nevében tegyetek",

4 legyen ő minden munkátoknak vége: „mert őtőle és őáltala és őbenne vannak mindenek. Őneki legyen dicsőség mindörökké."

5 És ezen felettébb szerencsés napon, mely az apostolok emlékét idézi fel bennünk, midőn a Szentlélektől eltelve, kiléptek az ebédlőteremből, hogy hirdessék a világnak Krisztus országát, szálljon le rátok is mindnyájatokra ugyanazon Szentléleknek ereje, hajlítson meg minden merevséget, hevítse fel a hideg lelkeket és ami letért az útról, vezesse vissza a helyes ösvényre; „Flecte quod est ridigum, főve quod est írigidum, rege quod est devium." Egyébként az isteni kedvezésnek jele és ami legbensőbb szeretetünknek záloga legyen apostoli áldásunk, melyet szívünk mélyéből adunk reátok, Tisztelendő Testvérek, papságtokra és az olasz népre. Adtuk Rómában Szent Péternél, pünkösd ünnepén, 1905. évi junius hó 11-én, papságunk második évében. Kalocsa, 1905. szeptember 27. X. pius pápa. 1 1 Kor. 9, 22. - 3 Mát. 9, 36. - 8 Filipp. 2, 1 -5. 4 Kolossz. 3, 17; - 6 Rom. 11, 36.