Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1904

Index

— 110 után járó kincstári illeték — ha a szerződés eziránt megállapodást nem tartalmaz — a szerződő felek melyike által viselendő. Tekintve azonban, hogy a vagyon átruházási illeték behozatala óta az adásvevési szerződések túlnyomóan nagy részében köztudomás szerint az a megállapodás foglaltatik, hogy a kincstári illeték fizetésének kötelezettsége a vevőt terheli, ebből megállapítható az, hogy e tekintetben oly általános forgalmi szokás fejlődött ki, mely szerint a szerződő felek közötti magánjogi viszony szempontjából az átruházási kincstári illeték, ellenkező kikötés hiányában az ingatlan szerzésével járó költségnek tekintetik. Ennek a fölfogásnak helyességét támogatja az a körülmény is, hogy jogszabályaink szerint az eladó részéről a teljesítést befejezettnek kell tekinteni azzal, hogy eleget tesz annak a kötelezettségének, mely szerint a dolgot alkú szerint a vevőnek sajátul átadja (Frank I. k. 623. 1.) s a vevő „mihelyt a jószágot birtokába vette, azonnal ura lesz annak" (u. o. 625. 1.), valamint hasznait húzza, úgy terheit is viseli. Ezeknél fogva ki kellett mondani, hogy az átruházási kincstári illetéket, mint az ingatlan szerzésével járó költséget, a vevő tartozik viselni. Kalocsa, 1904. május 29. 2625. sz, Telek után fizetett párbér más vallású tulajdonosok által is kiszolgáltatandó. Tudomásvétel és tájékozás kedveért közlöm főtisztelendő papságommal a barkai plébánia párbérügyében hozott következő polgári bírósági ítéletet: Másolat. 1904. D. 16/2. — 0 Felsége, a király nevében! A rimaszombati kir. Törvényszék Dr. Stromp Ignácz ügyvéd által képviselt Ivánkovits János püspök, mint a barkai róm. kath. plébánia képviselője, fölperesnek Dr. Katona László ügyvéd által képviselt Tamás Dániel alperes ellen párbér-kötelezettség megállapítása s járulékai iránt a rozsnyói kir. járásbíróság előtt folyamatba tett és ugyanott az 1903. évi deczember hó 31. napján Sp. 637/13.—903. szám alatt hozott ítélettel befejezett sommás perében fölperesnek az 1904. évi január hó 14. napján Sp. 637/14. szám alatt közbetett föllebbezése folytán az 1904. évi márczius hó 1. napján befejezett szóbeli tárgyalás alapján az alul kitett napon következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék az első bírósági ítéletet megváltoztatja és Tamás Dániel alperest, mint a barkai 16. sz. tjkvi ingatlanok fele részének birtokosát, az 1899. évi január 1-ső napjától kezdve mindaddig, míg ezen jutalék tulajdonosa marad, kötelezi, hogy évenként a barkai r. kath. egyházi személyeknek és pedig a plébánosnak fél véka búzát vág}'- 1 korona 90 fillért, fél .véka rozst vagy 1 korona 60 fillért, fél csirkét vagy 30 fillért, fél szekér fát vagy 4 koronát; a r. kath. kántor-tanítónak fél véka rozst vagy 1 korona 60 fillért, továbbá 4 fillért kiszolgáltasson, illetve fizessen. Az 1899-től az 1903. év végéig lejárt részletek 15 nap alatt, a még lejárandó részletek minden év november hó l-ig szolgáltatandók, illetve fizetendők végrehajtás terhe mellett. Köteles alperes 171 korona 34 fillér per- és 54 korona 10 fillér föllebbezési költséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fölperesnek fizetni. A föllebbezési eljárásban fölmerült ügyvédi díjakat és költségeket Dr. Stromp Ignácz fölperes ügyvéd részére 54 korona 10 fillérben, Dr. Katona László alperesi ügyvéd részére 30 koronában saját feleik ellen megállapítja. Indokok: Fölperes az első bíróság ítélete ellen föllebbezéssel élvén, kérte annak megváltoztatása mellett alperest a kereset szerint elmarasztalni és az összes költségek viselésére kötelezni. Alperes kérte az első bíróság ítéletének helybenhagyását és fölperesnek a föllebbezési költségekben való elmarasztalását. A Barka községben az 1829. évben megtartott canonica visitátióról fölvett jegyzőkönyv tartalmából kétségtelen, hogy azon egyházi szolgáltatások