Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1903

Index

intézett és alant egész terjedelmében közölt levélben foglalt megkeresésnek annál is inkább, mert nem kétlem, hogy a híveknek lelkipásztoruk iránti tisztelete és ragasz­kodása is hatalmas lendületet fog nyerni, ha ezen intézmény körül kifejtett munkál­kodás folytán is látni és tapasztalni fogja a nép, mennyire szívén viseli a lelkész a hívek anyagi érdekeit és jólétét. Minthogy tehát a fenti okok folytán nagy súly helyezendő arra, hogy ezen intézmény minél inkább felvirágozzék: elrendelem 1) hogy a •/• alatt mellékelt füzetben bővebben ismertetett intézményt kedvelt papságom tanulmányozván, vele a híveket megismertetni és arra bírni törekedjék, hogy minél többen a segélypénztár tagjai közé belépjenek. 2) hogy a legközelebbi minden esperes-kerületi tavaszi tanácskozmányon a gazda­sági munkás és cselédsegítő pénztár ügye tárgy altassák és ez a tanácskozmány jegyző­könyvébe felvétessék azon netáni javaslatokkal együtt, melyek a segélypénztár ismer­tetésére illetve felkarolására vonatkoznak s az intézmény felvirágoztatására alkalmasak; 3) hogy a tanítókkal karöltve az ismétlő iskolákban, a kath. ifjúsági egyesüle­tekben és körökben tartandó előadások, illetve felolvasások útján ismertettessenek ezen áldásos intézmény különféle előnyei, miáltal a hívek a segélypénztárt jobban meg­kedvelni és felkarolni fogják. Midőn nagy fontosságánál fogva újból ezen intézmény buzgó pártolására kedvelt papságom figyelmét felhívom, a fentiek kiegészítése czéljából közlöm a földmívelésügyi m. kir. miniszter úr ő nagyméltóságának hozzám intézett levelét. Magyar királyi földmívelésügyi Miniszter. — 9699. eln. szám. Nagyméltóságú és Főtisztelendő Érsek Úr! A földmívelő nép, a gazdasági munkások és cselédek sorsának javítását tűzte ki czélul a törvényhozás akkor, midőn az Országos Gazdasági Munkás- és Cseléd­segélypénztárról szóló 1900: XVI. és 1902. XIV. törvényczikkeket megalkotta. E törvények által elérni óhajtott czélt azonban, mivel az intézmény az önkénytes bizto­sítás rendszerén alapszik, csak akkor közelíthetjük meg, ha a földmívelő nép ezt az intézményt megismeri s bizalommal felkeresi. A megismertetés és népszerűsítés tár­sadalmi munkájában mindenki, akinek módjában áll a néppel érintkezni, hazafias és emberbaráti szolgálatot végezhet, de főképen fényes eredményeket érhet el a lelkészkedő papság és a tanítói kar, amelynek állandó és szakadatlan érintkezése révén, legjobban módjában áll a földmívelő népet kitanítani s az intézmény jótéte­ményének igénybevételére buzdítani. A lelkészkedő papság s a tanítói kar egyes tagjainak eddigi működése máris feljogosít arra a reményre, hogy ha valamennyi lelkész s tanító felhívatnék a segély­pénztár ügyére, rövid időn belül hatalmas lendületet vehetne ennek a humánus intézménynek fejlődése. Tudván azt, hogy Nagyméltóságod mindig első volt azok között, akik a hazafias és emberbaráti alkotások lelkes pártfogói s tudván azt, hogy Nagyméltóságod bölcsen méltányolni méltóztatik a segélypénztár gazdasági és társadalompolitikai szempontból egyaránt igen jelentékeny horderejét, teljes tisztelettel azzal a kérelem­mel van szerencsém tehát Nagyméltóságodhoz fordulni, méltóztassék a földmívelő nép érdekében lelkészkedő papságának s a tanítói karnak ez intézményt szíves jó indula-

Next

/
Thumbnails
Contents