Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1903

Index

125 — XXXI. ^Közeledik annak a nagy napnak évfordulója, melyről Lukács evangéliuma azt mondja: „Ma született nektek az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus."

1 Ennek a nagy ünnepnek alkalmából szivére kötöm egyházmegyém lelkészeinek, hogy advent IV. vasárnapján a híveknek is tudomására adják jelen főpásztori szózatomat. Boldog volt az a kor, melynek azt hirdette az angyalok sokasága: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békeség a jóakaratú embereknek.

2 Mert Urunknak születése az Istennek dicsőségét és a világ békeségét jelentette. Jelentette azt a mennyei összhangot, melynek léteznie kell az ég és a föld között. hz én aíyai lelkem, mély bánatba merül, mikor végig néz^e hazánk közállapotain, mindannak ellenkezőjét látom, amit Urunknak születésekor az angyaloknak serege hirdetett. Ezen a földön, melyet mint hazánkat rendíthetlenül kell szeretnünk, nincs békeség az emberek között. Növeli az én fájdalmamat az a tudat, hogy ez a békeség akkor kezdet inogni, mikor meggyengült nálunk is a hit Isten és a törhetetlen ragaszkodás az ő anyaszentegyháza iránt. „Mondhatnád ugyan: Letörettek az ágak . . . Jól vagyon; — mondja szent Pál a rómaiakhoz intézett levelében, — a hitetlenség által törettek le; te pedig a hit által állasz, ne légy fönnhéjázó, hanem félj."

3 De hiszen az Üdvözítő azért öltött emberi testet és azért jött a földre, hogy a Megváltás művével azt a békeséget teremtse meg, melyet születésekor az angyalok hirdettek, s mely a legtökéletesebb összhangot jelenti lelki életünkben Isten, a világ s önmaguk iránt. „Tekintsd tehát az Istennek jóvoltát és szigorúságát, azok ellen ugyan, akik elestek, szigorúságát, irántad pedig az Isten jóvoltát, ha megmaradsz a jóságban, különben te is kivágattató!."

4 Ha van nemzet, melynek rettegnie kell az apostol e szörnyű intelmétől, az mi vagyunk. Egyedül állunk a körülöttünk levő népek tengerében, mint sziget a tajtékzó hullámok által körülvéve. Ami bennünket megmenthet, ami jövőnket biztosíthatja, az a hűség anyaszentegyházunk, hűség a király és hűség a haza iránt. Ha ebben a hűségben ez a nemzet meginog, meg fog valósulni az írás igéje: „kivágattatunk." Ez a hűség az, mely e nemzetet annyi vér és vihar közepette ezer esztendőn át fönntartotta. — A természetfölötti indító okokban gyökerező odaadó ragaszkodás a koronás királyhoz és az ebben együvé forrott szeretet a honpolgárok között, megerősítve a hitnek ereje által: ime ez a földi békének az a boldogsága, mely szintén Üdvözítőnk tanításaiból fakad. Kövessétek az írás szavait: „Aki pedig magát istentisztelőnek véli, nem fékezvén nyelvét, hanem megcsalván önszivét, annak isteni tisztelete hiábavaló."

5 7142. sz. Főpásztori szózat a hívekhez. 1 Lukács li. r. II. 4 Pál a rómaiakhoz n. 22. 2 Lukács II. 1. 14. 6 Jakab iev. 1. 26. 3 Pál a lómaiakhoz 11. 19. 20. 31