Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1901

Index

119 „M. t. Központi Bizottság! Abban az új században, a melyet az isteni Gondviselés megérnünk engedett, először van szerencsém a m. t. központi bizottságot szivem egész hevével, bensőm legtisztább érzelmeivel üdvözölni. Minden téren várakozással, reménynyel tekintünk az új század esélyei felé. Nem csekély kíváncsisággal kérdezhetjük az országos katholikus tanítói segélyalap jövője szempontjából is, mily hatást fognak gyakorolni azok a sugarak, a melyeket a XX. század napja fog szétárasztani. Félve és remélve kérdezzük, vájjon tüzesek lesznek-e a sugarak és felfogják-e olvasztani annak a közönynek jegét, a mely oly sok szivet hagy még hidegen ez áldásos intézmény iránt ? Félve és remélve kérdezzük, vájjon termékenyítők lesznek-e e sugarak és fognak-e gazdag gyümölcsöket érlelni annak a fának ágain, a melynek lombjai alatt ezeren és ezeren keresnek üdülést! ? Ki volna képes biztos választ adni e kérdésekre ? A Gondviselés kipuhatolhatlan végzéseinek van fentartva a titok, vájjon meg fognak-e valósulni azok az óhajok, amelyek a nemesebb lelkekben élnek ; vájjon teljesedni fognak-e azok a remények, amelyeket a jobb érzésű keblek táplálnak ? Részemről az országos kath. tanítói segélyalap intézményével szemben csak egy hő óhajt ismerek. Aminő szükségesnek és áldásosnak tudom azt az intézményt, amelynek a nm. püspöki kar hagyományos áldozatkészsége létet adott, épp oly forrón kívánom, hogy azt az új század — legalább részben — nélkülözhetővé tegye ! Azt óhajtom, m. t. bizottság, alakítsa az új század oly kedvezően a magyar katholikus tanítóság érdemdús testületének anyagi helyzetét, hogy ne ismerje azokat az emésztő gondokat, a melyek a pillanatnyi segély igénybe vételére utalják ! Kívánom ezt nemcsak a tanítói kar, hanem szeretett egyházunk és hazánk érdekében is. A tanítóság nemes küzdelmekben izzadó seregének hódító munkája csak akkor fog a kívánatos eredmények biztos reményével kecsegtetni, ha tettvágyának hevét, lelkesedésének lángját nem fogják lohasztani azok a gondok, a melyek ma sötét felhőkkel borítják életének egét. Azt kívánom, hogy azokon a rögös utakon, amelyeken a tanítóság nehéz pályája vezet, a gondtalan megélhetés, a nyugodt megelégedés rózsái fakadjanak. Nem kívánom azonban, hogy a tanítóság ez óhajtott előnyöket csak kegyek, vagy kiváltságos kedvezmények czimén élvezze. Sőt inkább oda irányul óhajom, hogy a kedvezőbb anyagi helyzetet a jogok védvei biztosítsák a népoktatás bajnokai számára. Azt kívánom, hogy a magasabb képzettség talajából sarjadozzanak azon feltételek, amelyek alapján a tanítóság anyagi helyzetének kedvezőbb alakulását remélheti. Reméljük, hogy az új század sürgetni fogja a magasabb minősítés feltételét és viszontszolgálatul meg fogja szüntetni azokat a gondokat, a melyek a tanítóság fárasztó pályáját mág lankasztóbbá teszik. Ha e remény megvalósulást nyerne, a segélyalap egyik czélja — a szorosan vett segélyezés — javarészben megszűnhetnék. Mig azonban ez az óhaj csak a vágyak birodalmában fog élni, addig le nem