Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1901

Index

102 Nr. 4445. Ordinatio. Vigyázó Vendelinus, Parochus in Veprovácz, Winkler Leonardus, Cooperator M. Teres, ad s. Teres. Winkler Paulus, Biblioth., Archiv. A. Eppalis, Dr. Zgama Carolus, Spirituális, Professor Theologiae, 40. Zundl Petrus, Director Cancellariae A. Eppalis, Coloczae 1901. die 2. Sept. Paulus Vidákovics junior, qui anno scholastico elapso cursum ss. theologiae absolvit, die 24-a mensis currentis ad s. presbyteratus ordinem promotus est. Coloczae, 26. aug. 1901. 4273. sz. A védkötelesek helyes összeírása czéljából a plébániai anyakönyvvezetők által kiszolgáltatandó anyakönyvi adatok tárgyában. Jóllehet nincs róla tudomásom s nem is tételezem föl, hogy a nm. cultusministerium alábbi köriratában említett felületességet az én főegyházmegyém t. cz. lelkészei is tanúsítanák, mindazonáltal — miután köriratról van szó — közlöm azt egész terjedelmében. A vallás- és közoktatásügyi magy. királyi Ministertől. — 47228/1901. szám. Valamennyi főtiszt, egyházi Főhatóságnak. A véderőről szóló 1889. évi VI. t.-cz. 36. g-a az anyakönyvvezető lelkészeknek kötelességévé teszi, hogy a hatóságoknak az ujonczállítás végrehajtására vonatkozó mindennemű hivatalos eljárásaikban segédkezet nyújtsanak s az állítási lajstromokhoz tőlük kívántató segédokmányok valódiságáért őket felelőssé teszi ; a védtörvényi utasítás I. része 15. §-ának 1 - 3. pontjai (1889. R. T. I. 378. 1.) pedig elrendelik, hogy az anyakönyvvezető lelkészek kötelesek évenként a keresztelési, illetőleg halálozási anyakönyveket átvizsgálni, azokból a meghatározott mintájú kivonatokat elkészíteni s az egy évben született védkötelesekről szerkesztett kivonatokba az e czélra szánt rovat alatt az elhalálozást is a halotti anyakönyvekből azoknak az illető születési évtől kezdve az anyakönyvi kivonatok átadása napjáig, illetve az 1895. évi szeptember hó 30-ig (amidőn a közhitelességül felekezeti anyakönyvek lezárattak) való átvizsgálás után pontosan bejegyezni. Tapasztaltatott azonban, hogy a felekezeti anyakönyvezetők nagy része a halálozási anyakönyveket csak felületesen, vagy egyátalán át nem vizsgálja s az elhalálozás adatait a halálozási anyakönyv alapján az egy évben született védkötelesekről szerkesztett kivonatba csak akkor jegyzi be, ha az állíttatik, hogy az illető elhalt. De ha vannak, a kik mondják, hogy az illető él, a halálozási anyakönyveket meg sem nézi ; a minek a következménye az, hogy a születési községben gyermekkorban elhalt egyéneknek a halálozási anyakönyvbe is bevezetett elhalálozása az egy évben szülöttekről szerkesztett kivonatba be nem jegyeztetik, ezek ott mint élők szerepelnek, mert az illető községben más, náluk jóval fiatalabb hasonló nevű egyének, (rendesen a hasonlo névre keresztelt ifjabbik fivér) élnek és igy azután az elhalt egyének az állítási lajstromokba is felvétetvén, nevük alatt és helyettük törvényellenesen a jóval fiatalabb másik hasonló nevű egyén állíttatik a sorozóbizottság elé és soroztatik be törvényellenesen. A mi ha kiderül, a törvényellenes besorozások megsemmisítése és az állítási lajstromok kiigazítása igen sok szükségtelen munkát okoz. A felekezeti anyakönyvvezetőknek fentebb előadott felületes eljárása különösen, azóta öltött nagyobb mérvet, a mióta az állami anyakönyvek vezetése lépett életbe.