Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1898

Index

Ma már a hazafiúi érzés biztos jeléül látom, hogy az ország minden vidékén közel két millió fa vert gyökeret az ezredéves anyaföldben, hogy majdan erős. sudár törzse hirdesse országnak-világnak, hogy a nemzet a második ezredévet a honfoglaló elődök érdemének dicsőítésével kezdte s hogy fenmaradásának alapját és jövőjének biztosítékát első sorban hagyományaik sértetlen fentartásában és az azokhoz való hű ragaszkodásban kereste. Ezek az örömteljes emlékezet fái lesznek. De most a balsors a nemzetet őrangyalától fosztotta meg s minden kebelbe igaz és örök bánatot ültetett. Kétszeresen érezzük e gyászt és bánatot a mai napon, mely máskor örömünk napja volt. melyen dicsőült Királynénk névnapi évfordulóját ünnepeltük. Mily szép és nemes elhatározás lenne a mai emlékezetes napon, mily igaz kifejezője lenne az országos gyásznak, ha hegyen és völgyön, a városok népáradata s csendes falvak egyszerű lakói közt szomorúfűz, terebélyes hárs. viharral' daczoló tölgy és örökzöld fenyő hirdetné az 0 emlékezetét. Bár igaz, hogy az a tekintet, melynek mosolya egykoron egy nemzet jövőjének hajnalpirja volt. szobrász vésője által megörökítve nézend le reánk, s kalaplevéve állunk meg majd egy emlékszobor előtt, melynek parányait szinte csodás lelkesedéssel hordta össze szegény és gazdag hálája és hűsége: a kegyeletnek ezeknél az emlékeknél még sem szabad megpihennie! Mert a kinek bölcsője ott ringott egy erdőkoszorúzta tó bűbájos partjain; a kinek 'kedélye annyiszor vidult tel erdeink zúgó fái közt és a kinek sebzett lelke oly édes enyhülést talált távol vidékek mythoszi ege alatt magasba nyúló százados erdők mélyén: a ki a természet szépségeinek oly csodálója volt: annak emlékét fák millióinak kell hirdetni; annak tiszteletére, mint az ó-kor mesés világában, szentelt berkeknek kell támadniok, hova áhítattal közeledjék az utas; hol a fáradt vándor a nap heve ellen enyhhelyet találjon s nemes érzelmekre gerjedjen a lélek! Én bizalommal intézem azt a kérést a magyar társadalomhoz, hogy dicsőült Királynénk emlékezetére emlékfákat ültessünk! Óhajom — s bizonyára csak az lehet óhaja mindannyiunknak — hogy a nemzet hálás kegyeletének ez ősi szokás szerint való megnyilatkozása megdicsőült királynénk tündöklő erényeihez, nemzetünk iránt tanúsított jóságához ós nagylelkűségéhez méltó legyen. Ez az óhajtás indított engem arra, hogy az eszmének felkarolására jelen körlevelemmel az országnak mindama köreit és vezérférfiait felkeressem, a kiknek közreműködése a biztató szónak erejével és a vonzó példának hatalmával általános és egységes mozgalomra serkentheti a nemzetet. E végből teljes bizalommal fordulok Nagyméltóságodhoz is azzal a kéréssel, hogy a kegyeletes cselekmény gyakorlásában vagy az eszme megvalósításának előmozdításában körülményeihez képest szóval vagy tettel hathatósan közreműködni méltóztassék: és mivel az emlékfák ültetésének eredményét annak idején örök emlékezetül közzétenni is szándékozom. felkérem Nagyméltóságodat, hogy a saját részéről vagy közreműködésével avagy felhívására foganatosított ültetésekről engem még a jövő évnek első felében értesíteni szíveskedjék.