Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1898

Index

INDEN hü magyar szívének dobbanása megáll a rémhírtől, hogy áldott jóságú Királynénk, SzentIstván-koronája népeinek ezreitől rajongó szeretettel és odaadó hűséggel körülvett Felséges Asszony nincs többé. Egy orgyilkosnak keze átdöfte e hó io-én Genfben az egyedül népei boldogságáért dobogó, a szegények és ügyefogyottak nyomorán mindég segíteni kész, kiapadhatlan jóságú szivet, és kioltotta az annyi csapástól már meglátogatott magyar nép anyjának drága életét. Végtelen gyászunkban hiába keresnénk szavakat ezen legundokabb gaztettnek méltó bélyegzésére, az árvaságunkban feljajduló fájdalom kifejezésére és azon legbensőbb mély részvétünknek jelzésére, melyet Felséges Urunk és Királyunk irányában — kinek legnemesebb szivét — ezen égbekiáltó gyilkosi elvetemültség mérhetlen fájdalomba döntötte — mindannyian érezünk. Az igazi keresztény sziv, mely az isteni gondviselésben és Isten irgalmában minden reményét helyezvén, a legborzasztóbb veszélyeket és a legnagyobb szenvedéseket is türelmesen elviseli, forró imáiban Isten véghetetlen irgalmasságába ajánlván az elköltözött drága lelket, számára az igazak eléviilhetlen jutalmát és örök boldogságát esdi ki; a kimondhatlan szenvedések részese, jóságos Királyunk s egész