Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1896

Index

— 20 — hanem a mi sajátságos időnk, a mi nehéz viszonyaink különös gyógyítószere is. Ezt óhajtanám nektek, kedves híveim különösen az Űr Jézus keserves kínszenvedése ájtatos emlékezetének, az őszinte bűnbánat és önmegtagadás gyakorlatainak szentelt nagyböjti szent idő közeledtével szívetekre kötni, hogy ezen isteni Sziv igaz tisztelete által velem együtt tehetségtek szerint az egyéni, családi s a társadalmi viszonyok jobbrafordulását elősegítsétek. I. A tárgy magasztos. Istennek egyháza hitczikkelyeiben, szervezetében és üdveszközeiben változatlan; de a Szentlélek teremtői fényárjának hatása alatt változik és megifjodik az egyház ájtatosságaiban és vallásos gyakorlataiban, melyeket dús virágzatként igazságainak talaján a kegyelem bősége fakaszt. Azonban nincs ájtatosság, mely szilárdabb alappal birna, mely a keresztény életbe mélyebben belenyúlna, mely nagyobb elterjedésnek örvendene és üdvösebb t gyümölcsöket teremne, melyet az Ur maga és az egyház épen a mi időnkben annyira ajánlana, mint Jézus szentséges Szivének tisztelete. És méltán. Mi Jézus Krisztust egész emberiségében tartozunk imádni, mert emberisége az Istenséggel egy személyben van egyesülve. Jézus Szivét tehát mi, mint Isten egyszülött Fiának, mint a Szentháromság második személyének szivét tiszteljük, mely vele elválaszthatlan összeköttetésben van, a mint VI. Pius pápa is mondja: „mi azon szivet tiszteljük, a mennyiben Jézusnak szive, az emberré lett Igének szive, melylyel elválaszthatlanul egyesülve van." (Oonstit. „Auctorem fidei.") Mi tehát azon isteni Szivet tiszteljük, mely Krisztus keblében a földi életben érettünk dobogott; azon szivet, melyet a kereszten a lándzsa megsebzett, s a mely ott érettünk vérének utolsó csöppjét is kiontá; azon szívet, mely az Oltáriszentségben valósággal jelen van, bennünket mindenkor véghetetlenül szeretett, és még most is folytonosan szeret; azon szivet, mely egykor forrása volt mindazon magasztos szándéknak, melylyel az Istenember megváltásunkat eszközölte, mely most is a kegyelmeknek forrása, s egyszóval középpontja Jézus határtalan szeretetének irántunk. Gyöngédebben nem szeret, nem szerethet benneteket senki, mint e Szív. Minden szegénység és megalázódás, a jászoltól kezdve az utolsó lehelletig a keresztfán, az irgalom és kegyelem mindama szavai, melyek az evangéliumban meg vannak írva, a véghetetlen türelem, melylyel a bűnöst várja és visszatérésre serkenti, a kimondhatatlan édes vigasztalás és lelki nyugalom, mely a megtérő szivét elárasztja, a csodálatos szeretet, melyből az Oltáriszentségben nálunk lakozik, magát egészen nekünk adja, minden reménységünk és boldogságnuk, — minden jónk ez isteni Szívből, mint a szeretetnek kimeríthetetlen forrásából áradozik. A szülők gyermekeiket, kik szivök szeretetéből származnak, szívok tulajdonának tekintik, s azért megkívánják tőlük, hogy őket szívből szeressék, őszintén nagyrabecsüljék és nekik pontosan engedelmeskedjenek. Erre maga az Úr szigorúan kötelezi a gyermekeket a negyedik parancsolatban. Nem természetes dolog-e, hogy Jézus is tőlünk, mint Szíve szeretetének tulajdonától, ezt a tiszteletet elvárja és követeli ? Az mindenesetre bizonyos, hogy ha alapos okunk van rá. hogy a tövisekkel koronázott fejet imádattal tiszteljük; a szemeket, melyek bűneinkért siránkoztak; a lábakat, melyek elveszett lelkünk keresésében elfáradtak; a kezeket, melyek a kisdedeket megáldották, s érettünk a keresztre szegeztettek ; vagy a szent arczot, ha okunk van, tisztelni; mennyivel