Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1895

Index

— 160 — Túlságosan hosszúra nyúlna szózatom, ha a lefolyt ezer év történetéből nyomrólnyomra akarnám a jó Istennek nemzetünk iránt való atyai szerető gondviselését kimutatni. Az ezer éves magyar történelem minden lapja fényes tanúságot tesz az isteni gondviselés jóságos működéséről. De hisz maga azon tény, hogy Isten oly csodálatos módon vezérelte őseinket a keresztény hit világosságához; és hogy ma ezer év után nemcsak keresztények, de magyarok is vagyunk; számban és műveltségben meggyarapodva tekintélyes számot teszünk az európai művelt keresztény népek között: ez egymagában is Isten rendkívüli atyai jóságának kiáltó bizonyítéka. Mert a hosszú ezer óv alatt, hányszor volt nemzetünk a megsemmisülés veszélyének kitéve? Es — valljuk be — a hitben való elhidegülés, az erkölcsökben való megfogyatkozás, a vett jókért való hálátlanság által hányszor vonta magára nemzetünk Isten büntető haragját! De Isten — a Boldogságos Szűz Máriának, Országunk Nagyasszonyának, Szent István és Szent László királyoknak s a többi magyar szenteknek érdemei és közbenjárása által megengesztelődve — mindannyiszor megkönyörült magyar népén. Méltán kiálthatunk fel mi is a prófétával: „Az Úr irgalmassága, hogy meg nem emésztettünk; mert még „nem fogyott el az ő könyörületessége." 1

T) Nagy okunk van tehát a millenium évében hálatelt szivvel magasztalni Urunknak, Istenünknek végtelen jóságát ós irgalmasságát. Nagy okunk van Dávid prófétának emez intelmét követnünk: „Adjanak hálát neked, Isten, minden „népek; adjon hálát minden nép;" 1

S) — „Adjatok hálát az Urnák és híjátok segítségül az ő „nevét; hirdessétek a népek között cselekedeteit .... Emlékezzetek meg csodáiról, melyeket „cselekedett." 1

0) Mert hisz őseinkre is ráillik, mit a zsoltáros a zsidó népről mond, hogy: „Mikor csekély számmal, igen kevesen és jövevények voltak, és nemzettől nemzethez költöznek, és egy országból más néphez, nem engedé, hogy ember ártson nekik, és megfenyíté „érettök a királyokat .... Es nekik adá a nemzetek tartományait, és a népek munkáit „elfoglalták, hogy igazságait megőrizzék, és kövessék az ő törvényeit." 2

0) Isten igazságainak megőrzése és törvényeinek követése, vagyis üdvözítő keresztény katholikus hitünknek lángoló szeretete, Krisztus Egyházához, s az Egyház látható Fejéhez való rendületlen hű ragaszkodás, jámbor, erkölcsös, keresztény élet, Isten ós az Egyház törvényeineklelkiismeretes megtartása,képezik tehát legszebb ós legméltóbb módját annak, hogy Isten iránt tartozó hálánkat kellőkép lerójuk. De ez képezi egyszersmind legbiztosabb eszközét annak, hogy szeretett nemzetünk, drága hazánk részére Isten jóságos atyai gondviselését az uj évezredben is biztosítsuk. Hogy nemzetünk ezer esztendőn át annyi veszély ós balszerencse között szerencsésen fönállott, azt főleg annak köszönheté, hogy nagyban és egészben hű maradt a keresztény elvekhez. Hogy, mint a szentek polgártársai és Isten háznépe reá voltunk építve „az apostolok és próféták alapjára, melynek főszegletköve maga Krisztus Jézus." 2') Jaj volna nekünk, ha ezen szegletkőtől eltávolodnánk; mert meg vagyon irva, hogy „más alapot senki sem „vethet, azon kivül, mely vettetett, mely a Krisztus Jézus." 2

2) Jaj volna nemzetünknek, ha a tiszta keresztény erkölcsök ösvényéről letérve az erkölcstelenség fertőjébe sülyedne; mert a Sz. Lélek szavai szerint: „Az országlás egy nemzetről más nemzetre vitetik át az igazta") Jer. Siral. 3, 22. — 1

8) Zsolt. 66, 4, — 1

!>) Zsolt. 104, 1, 5. — 2

0) Zsolt. 104, 12, 13, 14, 44, 45. — 2

1) Efez. 2, 19, 20. — 2

2) I. Kor. 3, 11.