Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1893

Index

Az egyházi házasságnak a polgárival való összehasonlítása nyilvánvalóvá teszi ezt. Kath. tanunk szerint a házasság a keresztények között: a) szentség (az u. n. házassági szerződéssel egy ós ugyanaz a dolog), mely b) mint ilyen kizárólag az egyházi törvényhozás szabályozó jogkörébe tartozik, melyre nézve akadályokat állítani, jogi következményeit szabályozni, bíráskodni annak lényege, érvénye és az ezekből folyó következmények fölött az egyháznak, mint a szentségek letéteményesének és kezelőjének kizárólagos és saját joga; c) a házasság a katholikusoknál felbonthatatlan szövetség, melynek rendes törvényes kötési formáját saját lelkésze által való összeesketós képezi. A polgári házasság alapelvei szerint ellenben a házasság esak polgári jogviszony, mely az állami törvényhozás szabályozó jogkörébe tartozik; ez irja elő a házasság bontó és tiltó akadályait, a házasság jogi következményeit és felbonthatóságát ez szabályozza, a házassági köteléki perekben való bíráskodás is ehez tartozik. Történjék azután az esketés illetőleg a szándékolt házasság bejelentése akár egyházi, akár polgári, vagy polgári és egyházi közeg előtt, a házasság az emiitett feltételek mellett mindig polgári. Szóval keresztények között minden érvényes házasság a szentség jellegével bir, s maga a házasság szentség, ugy, hogy a házassági szerződés és szentség között reális különbség nincsen. A polgári házasság alapelve pedig a házassági szerződés és a szentség között reális különbséget tesz s a szentség jellegét valami járuléknak tekinti. Ha ezekkel párhuzamba állítjuk a ministerelnök ur nyilatkozatát, mely szerint „a már munkába vett törvényjavaslat a minden állampolgárok közt kötendő házassági viszonyból eredő jogi kérdések fölötti általános állami bíráskodás és a kötelező polgári házasság alapelve alapján lesz kidolgozva", akkor ebben a javaslatban egy, a kath. egyház tanát teljesen kizáró felfogás fog érvényesülni, még pedig kötelezőleg az állampolgárok nagyobb részét tevő katholikusokra nézve is. Az ilyen törvényjavaslatról nem lehet azt mondani, hogy a kormány a polgári házasság behozatalával csupán a házasság polgári viszonyait kívánja szabályozni, az egyházi hitelveleket pedig érintetlenül hagyja. A két intézményben : az egyházi és polgári házasságban két egymást kizáró ellentétről van szó; aki az egyiket akarja, az nem akarja a másikat, mert a két álláspont ellentétes, hisz ha a házasfelek a polgári hatóság és az egyházi hatóság előtt is kötnek házasságot, amaz felbontható, emez felbonthatatlan, ugyan melyik lesz érvényes a házasfelekre? Azért oly nyilatkozat, mely azt mondja: mi a hitelveket nemcsak hogy sérteni, de érinteni sem kívánjuk — ellenkezik a polgári házasság természetével, egész lényegével. Az egyház soha sem tagadta, hogy van az államnak törvényhozói és birói hatalma a házasság polgári következményeire s hogy azon jogokat, a melyek az államtól erednek, az állam van hivatva szabályozni. Tartsa meg az állam ami az államé, de hagyja meg az egyháznak ami az egyházé. Intézkedjék tehát a polgári hatalom a házasságból származó polgári következmények felett, de vegye kiindulásul a polgári törvény a házasság érvényességét vagy érvénytelenségét ugy, a mint azt az egyház meghatározza. A mondottak szerint az államhoz a házasságnak csak polgári következményei tartozLITT. CIRC. 1893. 15