Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1891

Index

— 129 — N oha már az 1883. november 12-én 344. szám alatt kiadott iskolaügyi körrendelet behatóan figyelmeztette ezen főegyházmegye összes világi és egyházi tanférfiait arra, hogy a tanitói tanáeskozmányok és egyletek szorgalmas látogatása oly kötelességük, melynek teljesítését nagyfontosságú tekintetek szigorúan követelik, mulasztása pedig népiskoláink helyes szellemének veszélyeztetését vonhatná maga után, ennek daczára fájdalommal értesült az érseki hatóság arról, hogy egyik ily tanitóegylet tagjai ez évben is igen nagy részvétlenséget tanúsítottak az egylet üdvös czéljainak előmozdításában, a mennyiben daczára annak, hogy jelentékeny pályadíjakat tűztek ki egyes tagok és maga az egylet is : egyetlen egy. fogyatékainál fogva nem díjazható pályamunka érkezett be, — az egylet egyházi tagjai pedig az idei gyűlést minden további indokolás nélkül, elszomorító, rossz példát nyújtó hanyagsággal látogatták, a mely nyilván a kellő kötelességérzet hiányából származó, és az idézett körlevél szerint az árulás színét magán viselő közömbösség volt azután oka az egyik jelen volt egyházi egyleti tag azon indítványának, hogy az ezen üdvösnek bizonyult intézmény köteles támogatásában hanyag egyházi egyleti tagok ez irányú kötelmeiknek pontos teljesítésére egyházhatóságilag kényszeríttessenek. Éppen a legújabb időben tett tapasztalatok a legfényesebben igazolták, hogy az egyháziaknak az iskolaügyek iránt következetesen tanúsított közömbössége, innen e téren származó tájékozatlansága mily vészes kihatással van az egyháznak mindenkor legfőbb gondjaiban részesült vallásos nevelés és oktatás életkérdést képező érdekeire, melyeknek féltékeny szeretettel ápolását czélozta már a nyolcz év előtt is kelt s bölcs előrelátásból eredt főpásztori rendelet ; napnál világosabb, hogy az egyleti életnek minden téren hasznosnak bizonyult fejlesztése a tanügy fölvirágoztatásának ma már mondhatni elengedhetlen föltétele ; az érintett sajnos tapasztalásból elvitathatlanul szilárdult meg minden tanfórfiúban azon meggyőződés, hogy a magyar katholikus népoktatás sikeres emelése óhajtott mértékben épen az ily — nálunk már, hál' Istennek ! fönnálló —egyletek révén létesíthető országos szervezkedés hiánya miatt nem haladhat előre. Hatványozott fokban állanak tehát fön már manapság azon indokok, melyeken a tanitóegyleteknek világi ós egyházi tanférfiak által egyaránt kötelességszerű fölkarolása, fölvirágoztatása alapszik. Miért is újra fölhívom, a t. cz. Papságot, hogy szent hivatása kötelmeit a jeleztem irányban ezután töle telhető legjobb buzgalommal teljesítse. Kalocsa, 1891. aug. 10. A z iskolalátogatói jelentésekből kitűnt, hogy sok helyütt főleg az első tankerületben a tanszerek rendben- és épentartására nem fordítanak elég gondot. Találtatnak ugyanis értékes tanszerek portól, szennytől lepve, ablak között a nap sugaraitól megrepedezve, darabokra törötten szétszórva. Vannak helyek, a hol használat közben sem maguk a tanítók nem kímélik az iskola tárgyait, sem kíméletre a gyermekeket nem oktatják, nem fontolva meg, hogy azok megszerzése, népünk szegénysége miatt, mily sok ós nagy nehézségbe kerül. CIRC. LITT. 1891. 37 373. sz. isk. A tanítói egyletek látogatásának kötelezettségéről. 372. sz. isk. Tanszerek gondosan őrzendők.