Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1890

Index

ben élne a pápasággal, ellenséges viszonyba hozza az egész világ katbolikusaival, óriási áldozatokat ró rája és bármely alkalommal fegyvert adhat ellenségeinek kezébe, a melyet ezek ellene fordíthatnak. íme. ez a jólét és nagyság vár Olaszországra, a mely kezében tartván saját sorsát, tőle telhetőleg támogatja a szekták istentelen törekvéseit ós elnyomja a katholikus vallást és a pápaságot! Kell tehát, hogy megszakítva minden összeköttetést és szolidaritást e szektákkal, adja meg a vallásnak és az Egyháznak, mint a legnagyobb társadalmi erőnek, az igazi szabadságot és jogainak teljes gyakorlatát. — Mily szerencsés változás állana be Olaszország sorsában! A károk és veszélyek, a melyeket föntebb elpanaszoltunk, a melyek a vallás és az Egyház elleni harcz gyümölcsei, megszűnnének a harcz megszűntével; de nemcsak ez történnék, hanem a katholikus Olaszország választott földjén ismét felvirágoznék az a nagyság és dicsőség, melynek a vallás és az Egyház mindig termékeny kútfeje, gondos nevelő dajkája volt. Isteni erejéből önként keletkeznék a köz-és magánerkölcsök reformja; megerősödnének a családi kötelékek, s a vallás befolyása alatt a polgárok minden osztályában élénkebben támadna föl a kötelesség érzete és hű teljesítése. — A lelkeket annyira foglalkoztató társadalmi kérdések a felebaráti szeretet és az evangeliomi igazságosság parancsainak gyakorlati alkalmazása által a legjobbra fordulnának és teljes megoldást nyernének; a közszabadságok. nem fajulhatván szabadosságokká, egyedül az ember javára és igazi méltóságának megőrzésére szolgálnának; a tudományok, az igazság által, melynek az Egyház a mestere, és a művészetek ama hatalmas ihlet által, melyet a vallás csatornáján a magasból nyernek s egyedül a vallás bírja, annak titkát, hogyan ömölhetik a lelkekbe, gyorsan új lendületet nyernének. — Békét kötvén az Egyházzal, erősebb lenne a vallási egység és a polgári béke, megszűnnék az Egyházhoz hű katholikusok és Olaszország közti meghasonlás, a mi által hatalmas elemet nyerne a rend és állandóság. Teljesülvén a római pápa igazságos kérése, elismertetvén szuverén jogai és visszahelyeztetvén igazi és valóságos függetlenségébe, a világ többi részeiben élő katholikusoknak nem lenne többé okuk Olaszországot a közös atya ellenségének tekinteni, ama katholikusoknak, akik minden idegen ösztönzés nélkül, nem is tudva azt, a mit akarnak, hanem egyedül a hűség és kötelesség érzetétől vezéreltetve, egyhangúlag felemelték szavukat, hogy leikök legfőbb pásztorának méltóságát és szabadságát visszaköveteljék. — Mennyire növekednék Olaszország tisztelete és tekintélye más nemzetek előtt, ha egyetértésben élne az apostoli Székkel, a mely kiváló módon bebizonyítá az olaszoknak, hogy minő jótékony hatása van a köztük való jelenlétének: a mely az által, hogy mindig az áldás és üdv e központjából áramlanak szét a hit kincsei, nagygyá és tiszteltté tenné minden nemzetek szemében az olasz nevet. A pápával kibékült és hitéhez hű Olaszország arra lenne utalva, hogy igyekezzék méltó lenni az ősi dicsőségre, és mindaz, a mi korunknak valódi haladása, csak új ösztönt meríthetne arra, hogy tovább haladjon dicsőséges útján. — És Róma, a kiválóan katholikus város, melyet az Isten Krisztus vallásának központjául és helytartójának székhelyéül rendelt, a mi állandóságának és nagyLITT. CIRC. 1890. 44