Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1888

Index

De viszont a szerződő magánfelekre nézve a vissztelier mellett létrejött ily átruházások tekintetében, — a bírói árverések kivételével — azok az illetéki szabályok alkalmazandók, melyek az illetékmentes és illetékkötelezett felek közt előforduló átruházásokra érvényben vannak. Ha valamely ingatlan átruházásánál érdekelt mindkét fél illeték-egyenérték alá tartozik, akkora rendes vagyon-átruházási illeték mellőzésével, csupán az átruházás tárgyától járó illeték-egyenérték Írandó át az uj szerző terhére. • Végre, ha az 1881 : XXVI. t.-ez. 22. §-ának c) pontjában emiitett társulatok akár vissztelier mellett, akár a nélkül szereznek az illeték-egyenérték alá eső ingatlanokat, vagy ha az illeték-egyenérték alá tartozó más jogi személy, örökösödés vagy ajándék czimén ingó vagy ingatlan vagyont szerez, a szerzés időpontjától kezdve csak az esetben köteles az illeték-egyenértéket fizetni, ha törvényszerű illetékmentesség esete forog fenn — ellenben, ha törvényszerű illetékmentesség esete nem forog fenn, a szabályszerű teljes illeték fizetendő s az illeték-egyenérték fizetése csak a szerzés idejét követő 10-ik év leteltével veszi kezdetét. Az 1881 : XXVI. t.-cz. 26. 2-ik bekezdésénél fogva illeték-egyenérték fizetésére kötelezett jogi személy és illeték-egyenérték alá nem eső magánszemély közötti birtokátruházás esetében a rendes vagyonszerzési illetéknek csak fele volt fizetendő. Ez azután oda magyaráztatott, hogy illeték-egyenérték alá eső jogi személy részéről ajándék vagy örökség czimén történt vagyonszerzés esetén átruházási illeték fizetésének egyáltalán nincs helye. Az ebből a kincstárra hárult veszteségek megszüntetését czélozza a 6. szakasz. Az abban foglalt módosítás által egyébiránt az 1886 : XXIII. t.-cz. 21. §-ában biztosított illetékmentesség nincs érintve.— Az 1881 : XXVI. t.-cz. 22. c) pontjában azok a vállalatok és más közkereseti társaságok vannak emlitve, melyeknek tagjai a közös törzsvagyonban részszel bírnak. 7. §. Az 1881. évi XXVI. t.-cz. 27. §-a a következőkép módosittatik : Az illeték-egyenérték rendszerint az illetékköteles vagyon élvezetére jogosított személy által saját haszonélvezetének tartalmához képest fizetendő. Ha azonban az illeték-egyenérték viselését a tulajdonos jogi személy magára vállalta, — vagy azt illetékes felsőbb hatóságának reá nézve kötelező erővel bíró intézkedése folytán viselni tartozik, — akkor a fizetési kötelezettség első sorban a tulajdonos jogi személyt terheli. Az illetékköteles vagyon jövedelme a folyó illeték-egyenértéki tartozásért feltétlenül kezeskedik ; az annak élvezetére jogosított személyre nézve beállott változáskor netán törlesztetlenül maradt tartozásért azonban csak annyiban kezeskedik, a mennyiben ez nem képez a folyó évet megelőző két évnél régibb hátralékot. Az 1881 : XXVI. t.-cz. 27. §-ában megállapított fizetési kötelezettség nem indokolt oly esetben, midőn a vagyon élvezetére jogosított személy helyett a tulajdonos jogi személy szerződésileg magára vállalja az illetékegyenérték viselését,