Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1888

Index

— 125 — A magyar büntető törvénykönyv (1878: V. t. ez.) 262. §-ban egy évig terjedhető fogházzal és 2000 forintig terjedhető pénzbüntetéssel rendeli büntettetni azt, aki a törvény által alkotott testületek, hatóságok, vagy azok küldöttségei, tagjai ellen, habár nem nyomtatványok által, nyilvános rágalmazást, vagy becsületsértést követ el. A gyakorlatban nehézséget okoz azon gyakran vitás kérdés, ki tekintendő hatóság tagjának, s vájjon a hatósági közeg egyúttal hatóság tagja'-e is, vagy nem. Az alább közölt esetben a kir. Curia a felekezeti iskola tanítójára nézve kimondotta, hogy ő a törvény által alkotott hatóság tagja. Tényállás. Érden, 1884. márcz. 1-én Petrovics György tanitó a hozzá iskolába járó Prüller Ferencz 13 éves tanulót engedetlenség miatt az iskolaszék által megengedett módon megfenyítvén, a fiú haza szaladt az iskolából, hova nem sok idő múlva atyjával tért vissza. Prüller János, a fiú édesapja, bemenvén a tanterembe ott a tanulók jelenlétében nevezett tanítót fia inegfenyítése miatt kérdőre vonta, annak asztalát mérgében ököllel ütötte, s fiát az iskolából hazavezetve, onnét oly kifejezéssel távozott, hogy a nevezett tanító a leghaszontalanabb ember a világon. Ezen beigazolt tényállás alapján az illetékes kir. törvényszék említett Prüller János apát a tanító ellenében elkövetett s a B. T. K. 262. §-a szerént is minősülő becsületsértés vétségében vétkesnek mondotta ki, büntetését az envhitő körülmények figyelembe vételével összesen 120 frtban, illetőleg behajthatlanság esetén 12 napi fogházban állapítván meg. A budapesti kir. itélő-tábla által egész terjedelemben helyben hagyott ezen itéletetet a kir. kúria 1888. febr. 8-án -5939/1887. sz. a. a vádlott büntetésének 30 frtra, illetőleg behajthatlanság esetén 6 napi fogházra való mérséklése mellett, a vétség minősítésére nézve szintén helybenhagyta a következő indokolással : „A védelem részéről tett ama védekezésnek, hogy ez esetben a B. T. K. 262. §-a nem alkalmazható azért, mert a panaszosnál a hivatkozott törvényszakaszban előirt hatósági közegi minőség nincs meg, helyet adni nem lehetett; mert a B. T. K. 262. §-a a törvény által alkotott testületek s azok tagjai ellen intézett becsületsértést bünteti; a hitfelekezetek által felállított népoktatási tanintézetek pedig már az 1868. évi 38. t. czikk által szabályoztalak, a hitfelekezeti iskolák felett az állami főfelügyeletet az 1876. évi 28. t. cz. 4. §. szerint szintén a közoktatásügyi minister gyakorolja, s az idézett törvény 9. §. szerint a felekezeti iskolaszékek ugyanazzal a jogkörrel vannak felruházva, mint a polgári községek iskolaszékei, mely testületeknek kimutatásában állanak a néptanítók is, amint ezt az idézett törvény 9. §-nak 5. rendelkezéséből, de a dolog természetéből is megállapíthatni. Ezeknél fogva a tanítók ellen hatáskörükben intézett nyilvános becsületsértés kétségtelenül a B. T. K. 262. §. rendelkezése alá esik, s vádlott cselekményét helyesen bírálták el az alsóbb bíróságok az idézett törvényszakasz alapján, miután vádlott a panaszost szolgálati működése közben s abból kifolyt cselekménye miatt illette lealázó szavakkal; vádlottat a vád alól fölmenteni nem lehetett, habár a panaszos maga is beismervén, hogy vádlott gyermekére nádpálczájával többször ráütött, ezen ténykedésében az 1876. évi 28. t. czikk 7. §. 3. p. 2. bekezdéLITT. CIRC. 1888. 34 3261. sz. A néptanítók ellen elkövetett becsületsértés büntetőjogi minősítése.