Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1886

Index

— 99 —' N agy emlékezetek állanak előnkbe magyar nemzetünk és katholikus egyházunk viszontagságos múltjából a jövő hó 2-kán megülendő emlékünnep alkalmából, midőn t. i. az isteni Gondviselés iránt való hálatelt szivvel fogunk visszagondolni azon az egész keresztény Európa nyugalmát, művelődési haladását és vallásos életét szintúgy mint kedves magyar hazánk sorsát mélyen érintő nagyfontosságú eseményre, melylyel kétszáz év előtt az Apostoli Fejedelem honatyai gondosságának, nemzetünk ősi vitézségének és hazafiúi lelkesedésének sikerült a kereszténység atyja Xl-dik Incze pápának hatalmas buzdításai, tanácsai és pénzsegélyezései folytán, a szomszéd keresztény nemzetek daliás közreműködésével a keresztény név és hazánk régi ellenségét, a Törököt Buda várából kiverni, és az így hatalmasan megtört pogányerőnek kiűzését e honból, sőt mindenkorra való legyöngitését megkezdeni. Nem kell, Főtisztelendő ós Tisztelendő Testvérek és kedves Fiaim az Úrban! a nagy esemény kellő méltánylása végett előttetek bővebben rajzolnom hazánknak és különösen főegyházmegyénknek siralmas sorsát a török bitorlás alatt. Nem kell hosszasan előszámlálnom a székhelyeikből és hivatali állásaikból kivert főpásztorok, káptalanok, lelkészek és egyéb egyházi személyek hosszú sorát, — nem ecsetelnem a diszes magyar családok megtört vagyoni állását, nem a keresztény népre pusztitólag nehezedett vad uralomnak egyéb részleteit : a hazánk védképes férfiai ellen elkövetett vérengzéseket, asszonyaik és leányaik napirenden levő megbecstelenitését, az elpusztult templomokat és iskolákat, s mindazon irtózatos kegyetlenségeket, melyeket a barbár ellenség, fájdalom! megtévedt honi egyes hatalmasoktól és egyénektől is segélyezve másfél évszázadon át elkövetett kedves népünkön. Ezeknek tudata él lelketekben, ismeri a gyászos dolgokat népünk, és midőn újra és újra megborzad az azokra való visszatekintésben: véghetetlen hálával siet mindenkor járulni az isteni irgalmasság trónja elé, mely mindezen iszonyatosságoktól megmentette nemzetünket, keresztény népünket, és visszaadván a magyarnak a magyar földet, egyszersmind egy hatalmas védbástyát emelt a keleti barbárság ujabb átözönlése, fenyegető hatalmaskodásai ellen Európa egyéb keresztény műveltségű népeinek. Ennek emlékezetét üljük meg a Tiáltalatok, kedves Testvéreim és Fiaim! egy legközelebbi vasárnapon kellően értesítendő jó népünkkel jövő szeptember hó 2-kán. A mely alkalomból méltán tartandó hála-ájtatosságunk, hogy közös buzgóságunk által is kölcsönösen emelve és lelkesülve minél inkább megfeleljen czóljának ós minél eredményesebb legyen vallási és erkölcsi életünkre, hazafiúi lelkesedésünkre nézve: annak általánosan követendő sorát következőképen határozom meg főegyházmegyém számára: Névszerint, hogy jó népünknek azon része is, mely hétköznapokon mindenkori munkái által a templom látogatásában gyakran megakadályozva vagyon, minél nagyobb számmal vehessen részt a hálaadó isteni szolgálatban: ezt nem a nagy esemény kétszázados évnapján, szeptember 2-kán, hanem szeptember hó 5-kén, úgymint pünkösd utáni XII. vasárnapon akarom minden plébániatemplomban megtartatni, midőn is a — mint föntebb mondám — már előre figyelmeztetett híveknek ujabban meg fognak magyaráztatni a magasztos 2117. sz. Budavár viszszafoglalásának sept. 2-án tartandó kétszázéves emlékére főegyházmegyeszerte elrendelt hálaadó isteni tisztelet rendje. LITT. CIEC. 1886. 23