Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1878

Index

— 73 —' A magyar tudományos Akadémia első osztálya nemzeti nyelvünk müvelésére irányuló törekvéseiben fontos föladatának tekinti gondosan összegyűjteni a magyar népnyelv minden figyelemre méltó jelenségeit. Mivégből fölhívja a hazai közönséget, hogy ezen föladatának megoldásában közreműködjék. Miértis ezen fölhivás a magas vallás és közoktatási Minisztérium által f. évi juniushó 4-én 13,923. sz. a. kiadott nagybecsű intézvény folytán a T. cz. Lelkészkedő Papságnak különös figyelmébe ajánltatik. Fölhivás egy nemzeti ügy támogatására. „A Magyar Tudományos Akadémia lelkes alapítóinak szándéka értelmében a tudományok müvelésén kivül különösen anyanyelvünknek, nemzetünk e legdrágább kincsének ápolását tartotta mindig és tartja szem előtt most is folytonosan. E czélból, egyéb intézkedéseit nem említve, a jelen évtized elején egy folyóiratot, a „Magyar Nyelvőr

6

1-t alapította meg, mely a magyar nyelv kérdéseinek tudományos fejtegetésén s tisztázásáu kívül egyik fő-feladatának azt tartja, hogy gondosan egybegyűjtsön minden olyan jelenséget, a mi a magyar népnyelvben bármi tekintetben is figyelemre méltó. A „Nyelvőr" teljes hat évi fönnállása óta e tekintetben már is sok örvendetest tud fölmutatni. Örömmel mondhatjuk, hogy első fölkérésünk óta a magyar közönség köréből sokan, férfiak és nők, valóban hálára kötelező szeretettel és buzgósággal karolták föl e nemzeti ügyet, és a beküldött adatokban igazán becses adalékokkal gazdagították a magyar népnyelv kincstárát. Hűségükért s részvételükért legyen itt is kifejezve a legforróbb köszönet! Azonban ezen örömmel elismert részvétel mellett is be kell vallanunk, igen távol állunk még attól, hogy elmondhassuk : mind az be van immár küldve, a mi beküldhető, s egybegyűjthető vala. Sőt ellenkezőleg! Jól érezzük, hogy még csak elején vagyunk a gyűjtésnek, s igen sok még a lappangó nyelvkincs, melynek napfényre hozatalához még több, még újabb hű és munkás kézre van szükségünk. Ugyanis hazaszerte, a hol a magyar nyelv édes szava zeng, vannak még nem csak egyes vármegyék, hanem egész területek, a melyek eddigelé egyetlen egy közleménynyel sem járultak vidékük nyelvsajátságaiuak megismertetéséhez. Pedig ha fontolóra veszszük, hogy különféle okoknak egyre növekvő s folyton ősszemüködő hatásánál fogva e sajátságoknak nagy része, s épen a fontosabbak kivesző félben vannak, s a mint a tapasztalás bizonyítja, egy-egy vén emberrel nem ritkán sírba szállhat egy-egy olyan nyelvi jelenség is, a melynek megőrzése pedig a magyar nyelvtudományra nézve megbecsülhetetlen volna : a gyűjtés továbbra halasztása csakugyan nyelvünk ellenében elkövetett kötelességmulasztás vádjával sújthatna bennünket. Kajta kell tehát lennünk, tisztelt közönség, még pedig egész erőnkkel, köz akarattal s minden időhalasztás nélkül, hohy a mi az egyes vidékek nyelvi sajátságaiból még megmenthető, az enyészettől megóvjuk, s a magyar nyelvtudomány számára megmentsük. A legmelegebben kérő szóval fordulunk tehát buzgó támogatás végett a magyar ajkú közönséghez, s azon édes reménynyel és bizalommal, hogy kérésünket az illetők nem fogják közönyöCircul. Litter. 1878. 20 933. sz. Az Akadémia fölhívása a magyar nyelv ügyében.