Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1868

Index

— 24 — T A tanítói nyugdij-intézet 1867. évi állapotának kimutatása. A k ántor-tanitói nyugdíj-intézet állapotának nyilvántartása valamint a tagok ugy nem különben a számos régi s uj jótévők közös érdekükben feküvén, az az alapszabályok kivánalma szerint jelenleg a következő kimutatásban közzé tétetik. Az 1867-ik évre szerkesztett, főkáptalanilag megvizsgált s mindenben helyesnek talált számadásból kitűnik, hogy : az intézet pénztára, az 1866—ik évi 940 ft. 49 krnyi maradvány mellett, a mult év folytán bevett : a) a papság adományaiból 124 ft- 37 krt. b) tőke-visszafizetésből 200 ft. c) kamatokból 891 ft. 78 krt, végre d) tagdíjakból 929 ft. 55 krt; öszvesen 3086 ft. 19. krajczárt : kiadott pedig : a) nyugdijak és gyámpénzek fejében 1131 ft. 70 kr., b) kamatozásra az előbbi évről fenmaradt és ez évben szaporodott készpénzből összesen 819 ft. 50 krt, c) egyenérték és jövedelmi-adó fejében 117 ft. 93 kr. öszvesen 2069 ft. 13 kr. Az intézet pénzalapja tehát az emiitett 1867-ik év végén következő volt : a) készpénzben 1017 ft. 6 kr., b) kamatozásra kiadott tőkében összesen : 20,400, ft. o. é. A nyugdijakat illetőleg. Az intézet összes tagjai 1866-ik évi kérelmöknél fogva, a a kamatokon kívül az évi tagdijakból befolyó összegnek egy harmadrésze is nyugdijakra és gyámpénzekre kiosztandó lévén : jelen évben a kamatokból befolyt 891 ft. 78 kron felül a befizetett tagdíjak harmadrésze is 307 ft. 22 kr., s e felett még azon 18 ft. 70 krnyi tavali nyugdíj illetmény, mely Rogács Jozefa, Szántó Ignácz volt bezdáni tanító és tagtárs özvegyének közbejött halála után a pénztárban benmaradt, azaz összesen 1217 ft. 70 kr. o. é. fog- nyugdijak és gyámpénzek fejéhen kiosztatni. Ezen összegben osztályrésze van Gruber Ida jelenleg Tóth Márton garai altanitó nejének is mint néhai Major Imre csávolyi kántor-tanitó és tagtárs volt özvegyének ettől származó két gyermekével együtt. O ugyanis férjének 1864-ik év, augusztus 16-án történt halála után özvegygyé levén, ezt s innen eredő nyugdíj-követelményét férje halála után, mint kellett volna azonnal bejelenteni elmulasztá, s ezt csak 1866-ik év februárhó 21-kén teljesité, miért is ugyanazon évben a már végbement kiosztás miatt ki nem elégitethetett. Ebbeli joga azonban egész 1866-ik november 6-án létrejött ujoni férjhezmeneteleig, két évre s ugyanannyi hóra, kétséget nem szenvedvén, miután ő a mult évben már egy évi jutalékot kikapott volt, ez évben hátralevő 14 havi osztályrészül 27 ft. 70 krt. o. é. veend, s ekkint végkép kielégitve lesz; — két gyermeke pedig, az alapszabályok 22-ik és 27-ik szakasza értelmében, atyjuk halála óta folytonos gyámosztalékra jogosíttatván, miután 1865-ik évi illetéküket már tavai kikapták, jelenleg az 1866-ik és 1867-ik évi illetéket egyszerre kikapják, jelen s következő évekről számukra a gyámilleték rendesen járandván. Nr. 253. Status Fundi pensionalis JDocent. pro anno 1867.