Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1867

Index

- 86 — az én közreműködésem által is mindenkor fölöttetek áldást özönlve le reátok! Tekintsetek Ti is velem az égre mindnyájan, hogy lelki vágyódással nézzük örök hazánkat, a valódi boldogság hónát; hogy lássuk a czélt, mely felé kell irá­nyozni lépteinket; hogy lássuk az utat, mely hozzá vezet. Nézzünk az égre, elmélkedve, mint haladott e földön keresztül isteni Mesterünk s jutott be Atyja dicsőségébe, s miként kell nekünk is haladni a hit és erkölcs utjain, hogy dicső­ségének részesei lehessünk. Az e szent időben nyilt egek a keresztény haladásra forditsák figyelmünket. Legyen tehát, Krisztusban Kedves Hiveim! a keresztény haladás hozzátok intézett első tanításomnak tárgya. így tevén, a legidőszerintibb tárgyat használom föl ezen első körlevelem­ben lelki épitéstekre. Mert, mit hallunk gyakrabban s több felöl hangzani füleinkbe, mint a haladás ezer irányú, ezer értelmű szavát? A tudományos haladás utjain fürkészi a tudós a nagy teremtés titkait, a teremtmények természetét, törvényeit, életét; a művészi haladás utjain teremti a festő, a szobrász, a gépész, a kézműves az emberi ügyesség és számítás, az izlés és művészi erő csodálatra ragadó müveit; a gazdászati haladás barázdáin igyek­szik az okszerű gazdász százszorosan fölcsiráztatni a föld áldásait; a haladás nevében ülnek össze a törvényhozók, hogy a haladó kor követelményeihez és a népek fejlődő szükségeihez képest idomítsák át az alkotmányok ős szervezetét, fejlesszék ki a nép boldogságának, a nemzetek nagyságának föltételeit, tegyék minél tökéletesebbé az igazság kiszolgáltatását, az országok kormányzatát. S mit mindenfelé hangoztat az élet, mint századunk jelszavát; mit szemlátha­tólag állit előnkbe az anyagi haladás legmeglepőbb képviselőinek, a vaspályák? gőzhajók, távirdáknak a távolságot megszüntető, az időt sokszorozó, az emberi­ség életébe, viszonyainak alakulásába mélyen benyúló csodálatos működése; mi kellően fölfogva és követve kiszámithatlan jónak szülőjévé, de ferde alkal­mazása által átkává válhatik az emberiségnek; minek zászlója alatt az egyház hitküldérei vérök áztatta utakon viszik meg a hitetlenség árnyékában járó népeknek a keresztény hit világosságát, malasztjait, de minek bitorlott nevében egyszersmind ugyanezen egyház évezredes intézményei, sőt örök igazságai ellen pusztító harczot viv a hitetlenség : ezen szót irom én is föpásztori zász­lómra; a haladást hangoztatom, midőn e soraim által először lépek kedves körötökbe. De mily haladás ez? az iránt tisztába kell jönnünk. Mert nincs talán szó, mely több s ellenkezőbb értelemben vetetik; a haladás szava korunk nagy

Next

/
Thumbnails
Contents