Lakatos Andor (szerk.): A kalocsai érseki uradalom erdőinek kezelési utasítása a 18. század végén - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 14. (Kalocsa, 2017)

Forrásközlés - Instructio respectu manipulationis sylvarum in dominio archiepiscopali Colocensi 49 A kalocsai érseki uradalom erdőutasítása

25.§ Az újonnan telepített erdő őrzése külön figyelmet igényel, nehogy az új utak és ösvények kárt tegyenek benne; főként a jószágok, leginkább pedig a kecskék legeltetétésétől óvják gondosan, az erdők számára leginkább ezek pusztítása ártalmas és romboló. Az erdőinspektor tartsa ezeket az állatokat a lehető legtávolabb az erdőktől egészen addig, amíg a fák, miután a gyökérzetüknél sarjadó hajtásoktól megtisztították őket, olyan magasra nem nőttek, hogy a jószágok már nem érik el a leveleket a nyelvükkel, és nem legelhetik le azokat.

26.§ Egyes helyeken szokás, hogy zord időben leveles ágakat adnak a jószágnak, ezt, mint káros és az erdőutasítással ellentétes gyakorlatot, súlyos büntetéssel kell megakadályozni. De hogy a jobbágyokat ne fosszák meg végleg ettől a lehetőségtől, a kertek kerítései mentén és más, erdőn kívüli, de arra alkalmas helyen, ültessenek rekettyét, másodrendű füzet és egyéb gyorsan növekvő fákat, amelyek takarmányul szolgálhatnak a jószágoknak, hiányzó lombjukat pedig gyorsan újranövesztik.

27.§ És hogy a tekintetes uradalom jogos bevételei ne csökkenjenek, semmi akadálya, hogy a makkgyűjtést, ahogy az szokás, előzetes megállapodás alapján egyenáron adják bérbe a kívülállóknak - csupán azzal a különbségtétellel, hogy a jobbágyoknak a szokásos díjból 6 krajcárt engedjenek el a fiatal sarjakat pedig semmiképp se gátolják növekedésükben.

.iVOi.