Lakatos Andor (szerk.): A kalocsai érseki uradalom erdőinek kezelési utasítása a 18. század végén - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 14. (Kalocsa, 2017)

Forrásközlés - Instructio respectu manipulationis sylvarum in dominio archiepiscopali Colocensi 49 A kalocsai érseki uradalom erdőutasítása

inkább ki kell őket vágni, és kis nyalábokba gyűjteni, hogy később a gyökérzetről új sarjak fakadjanak, és magoncok nőjenek.

21 .§ Ahol hiány van fából, és a fellelhető kihasználatlan területek se vetésre, se szőlőművelésre nem alkalmasak, ezeket, ha a talaj engedi, fel kell szántani vagy kétágú kapával föl kell ásni, majd pedig úgy kell a fák magvaival bevetni és elboronálni azokat, mintha búzát vetettünk volna.

A makkokat és a bükk magvait néhány hüvelyk mélységbe a földbe kell rakni, nehogy a vad, a jószágok vagy a madarak felfalják őket. A lombos fáknak többnyire nedves, termékeny talajra van szükségük, mivel a gyökereik mélyre hatolnak, és a tápláló nedvet onnan vonják ki. A fenyőfák azonban egyformán megvannak terméketlen talajon is. A továbbiakban lentebb az

54. § be fogja mutatni, hogy az egyes fajok magjának milyenek a tulajdonságai, és mikor kell helyes időben elültetni őket.

22.§ Jóllehet az az egyetemes szabály, hogy a fák vágását előre meghatározott rend szerint kell intézni, mindazonáltal azokban az erdőkben, amelyek bővelkednek öreg és terebélyes fákban, amelyek árnyékukkal és kiterjedt ágaikkal a fiatalosok növekedését gátolják, ezeket az öreg fákat a 20. §-ban előírt óvatossággal ki kell vágni, a törzsüket pedig a többi kivágott és kiszáradt fával együtt-69-1