Lakatos Andor (szerk.): A kalocsai érseki uradalom erdőinek kezelési utasítása a 18. század végén - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 14. (Kalocsa, 2017)

Forrásközlés - Instructio respectu manipulationis sylvarum in dominio archiepiscopali Colocensi 49 A kalocsai érseki uradalom erdőutasítása

20.§ Ha a fiatal sarjak már elég erősre nőttek, és nem szorulnak rá magokat hozó fákra, akkor ezeket és a 13. § értelmében építkezésekre és más szükségletekre meghagyott fákat, amennyiben már elég erősek és a nagyobb ágaikkal ártanak a növekvő erdőnek és a hajtásoknak, ki kell vágni, de előbb meg kell fosztani őket az ágaiktól és a lombjaiktól, hogy zuhanásuk közben ne okozzanak nagy kárt. Hogy pedig a kivágott fa arra az oldalra dőljön, amerre a favágó szeretné, kövessék az alábbi szabályokat: azon az oldalon, amerre a fának dőlnie kell, egy karóval támasszák meg és azt faékkel rögzítsék, az ellenkező oldalon pedig fűrésszel vágják be és a vágásba verjenek egy vaséket. így a fa magától arra az oldalra fog dőlni, ahol az első fejszecsapásokkal bevágták. A cél elérése érdekében láncokkal és kötelekkel is, miként az egyébként is szokás, és a 12. §-ban is említettük, a kívánt helyre lehet dönteni. Végül az adott erdőből a kivágott fát el kell távolítani, nehogy tavasszal és ősszel a szekerek vagy az igásállatok megsértsék és összetapossák a felnövekvő sarjakat és ültöncöket.

Arra az esetre pedig, ha az alacsony sarjakat és ültöncöket a jószágok annyira elcsúfították és lelegelték, hogy életképtelenek,