Lakatos Andor (szerk.): A kalocsai érseki uradalom erdőinek kezelési utasítása a 18. század végén - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 14. (Kalocsa, 2017)

Forrásközlés - Instructio respectu manipulationis sylvarum in dominio archiepiscopali Colocensi 49 A kalocsai érseki uradalom erdőutasítása

-63'-4

16.§ Az erdőgondozás fő szabálya pedig az, hogy ettől kezdve ne vágjanak ki össze-vissza, különbségtétel nélkül, rendezetlenül és válogatás nélkül fát, hanem pontosan, fáról fára tartsák meg a rendet, a favágóknak pedig nyomatékkai hangsúlyozzák, hogy egyetlen hasznavehetetlennek tűnő fát se hagyjanak el azért, mert azt csak nagyobb erőfeszítéssel lehet kifűrészelni vagy kivágni. Az építkezéshez használható vagy a maggyűjtéshez szükséges fák kivételével minden kivágásra való fát törzsükkel és ágaikkal együtt vágjanak ki, és rendezzék ölbe. A baltát vagy a fűrészt pedig ne magasan a föld fölött használják, hanem lentebb, a fa gyökeréhez illesszék, hogy, amennyire lehetséges, a megmaradt törzsrész a földdel legyen egy síkban. A vágásoknak ezt, a meghatározott évek rendje szerinti beosztását azonban nem kell alkalmazni az erdőnek a jobbágyok a házainál vagy a belső telkein lévő kis részekre, amelyeket télen kell kivágniuk és kiszállítaniuk, a tekintetes uradalom tudtával, amikor a hólepte kisebb fácskák kevésbé sérülékenyek. Ebben az esetben a vágásnál a lentebb következő, 43. §-t kell követni.

17.§ Lehetőség szerint elsősorban a széthasadt, kiszáradt és kidőlt vagy már korábban kivágott fákat kell megkeresni és használatra felvágni;

széltől vagy más kártételtől sújtott fák találhatóak.