Lakatos Andor (szerk.): A kalocsai érseki uradalom erdőinek kezelési utasítása a 18. század végén - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 14. (Kalocsa, 2017)
Forrásközlés - Instructio respectu manipulationis sylvarum in dominio archiepiscopali Colocensi 49 A kalocsai érseki uradalom erdőutasítása
ne kezdjék el hamarabb a kitermelést, mint amíg rendes vágási idejük nem érkezik el. 13.§ Az erdőinspektor az erre a célra fenntartott könyvbe gondosan rögzítse, hogy hány öl fát és milyen sorrendben kell majd kivágni, és a keményfák számát is írja be, amelyeket fajtánként különféle munkákhoz, építkezéshez, szerszámokhoz és kerekekhez lehet használni. 15.§ Vigyázni kell, hogy a mestereknek csak az adott évre kijelölt erdőrészben engedjék meg az említett fák kivágását. Mindannyiuk számára ki kell jelölni a vágással kiirtandó részt, kivéve ha máshol 14.§ Tűzifának csak azokat szabad használni, amelyek görbék, csomósak és használhatatlannak ítélik őket építkezéshez és más felhasználáshoz. Ezzel szemben az egyenes, főként jegenye-, luc- és vörösfenyő fákat a nagyobb hasznot hozók közé kell sorolni, ezeket meg kell hagyni, hogy zsindelyt, léceket és más, építkezéshez szükséges dolgokat gyártsanak belőlük. Különösen figyelni kell arra, hogy a különböző mesterek (fűrészmolnárok, fafaragók esztergályosok, kosárfonók és mások) számára szükséges és a munkájukhoz alkalmas fák ne keveredjenek össze a tűzifával, valamint hogy a görbe és csomós fákat ne hagyják ki, amelyek elől a favágók annál szívesebben menekülnek, minél nehezebb azokat kivágni.