Lakatos Andor (szerk.): A kalocsai érseki uradalom erdőinek kezelési utasítása a 18. század végén - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 14. (Kalocsa, 2017)
Rádi József: Erdőrendtartások Magyarországon - 2. ) Az egyházi birtokok erdőrendtartása
A pécsi papnevelő intézetben az erdők szakszerű kezelése a vadász feladata volt, őrzésükben az erdőőrök, a hajdúk és a téli időszakban a vincellér is segédkezett. A tiszttartó a vadásszal (aki a beosztottja volt) közösen, nyár végén terjesztette be az erdei favágások tervezetét. Az egyes kerületeket az ispánok irányították, ők osztották fel a munkaerőt és ellenőrizték a kiadott rendeletek végrehajtását. Jelen kellett lenniük az erdei munkáknál is, ahol a vadásszal közösen irányították és ellenőrizték a munkafolyamatokat és egymást. A vadász minden második tisztiszéki gyűlésen köteles volt megjelenni, és be kellett számolnia az erdők állapotáról és a végrehajtott utasításokról. A főkormányzó írásos engedélyével adhatott csak ki fát, de azt is csak a kerületi ispán jelenlétében. A kivágásra szánt fák megjelölésére használt bélyegző baltát két kulccsal zárható helyen őrizték, az egyik kulcs nála, a másik a kerületi ispánnál volt. Valamenynyi írásban kapott utasítást és annak végrehajtását köteles volt egy jegyzőkönyvbe bevezetni, hogy később a számadás leadásakor, ellenőrzéskor azonnal elő tudja venni és igazolni, hogy rendeletre cselekedett. A télen kivágott erdőterületet március végéig ki kellett tisztíttatnia és április végéig makkal bevetetnie. A makkoltatás megkezdése előtt egy melléje rendelt tiszttel együtt bejárta az erdőt és meghatározta a makk mennyiségét és az érte kérhető makkoltatási összeget. Ha a jobbágyokat rajta kapta tilos legeltetésen, jutalmat kapott. Évente 12 nyulat kellett beszolgáltatnia az intézet konyhájára. Az erdőpásztorok Mindenszentektől (november 1.) Gyertyaszentelő Boldogasszony napjáig (február 2.) az erdőket őrizték, az év többi napján pedig az erdei munkákra kivezényelt jobbágyokra felügyeltek.24 Az erdőterületek gazdasági jelentőségének és veszélyeztetettségének felismerésére utal, hogy a jobbágyok által folytatott irtások első szabályozására 1750-ben már sor került, amikor a pécsi káptalan megtiltotta a szabad erdőirtást. A következő, 24 Horváth István: A pécsi papnevelő intézet uradalma (1736-1875) 30-31. o.-28-
