Lakatos Andor (szerk.): A kalocsai érseki uradalom erdőinek kezelési utasítása a 18. század végén - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 14. (Kalocsa, 2017)
Bevezető - 3. ) Az erdőutasítás szövegének kialakulása
Az erdőhivatalt vezető erdőinspektort a későbbiekben 1848-tól erdőfelügyelőnek, 1880- tól erdőmesternek is titulálták. Közvetlenül az uradalmat igazgató prefektusnak (később jószágkormányzónak), ill. az ő távollétében az uradalmi ügyésznek (ügyvédnek) volt alárendelve. A gazdasági üléseken az ügyész utáni hely illette meg, s távollétében erdészeti, vadászati és halászati ügyeket nem lehetett tárgyalni.9 Az erdőhivatal - az első erdőinspektor kinevezésével - 1793-ban kezdte meg működését, és másfél évszázadon át, a birtok 1945-ben történt államosításáig adminisztrálta az uradalmi erdők életét. A hivatal Érseki Gazdasági Levéltárban őrzött iratanyagának forrásértékére az utóbbi években levéltárunk rendszeres kutatója, Rádi József könyvei hívták fel a figyelmet. A „Kalocsán Gemencről. A kalocsai érseki uradalom erdő- és vadgazdálkodásának története az 1700-as évek végétől 1945-ig” című, 2012-ben megjelent vaskos kötetet 2017-ben egy újabb könyv követte „A kalocsai főkáptalan erdeinek története (1832- 1945) Imsós, Szentbenedek, Lenes, Csala” címmel. Mindkét munka bőségesen válogatott és idézett az iratokból, hiánypótló adatgyűjtést és tájékoztatást nyújtva az uradalmi erdőgazdálkodás történetéről. 3.) Az erdőutasítás szövegének kialakulása Olearius Vilmos a kalocsai érseki uradalom erdőinek kezeléséről szóló utasítás (Instructio respectu manipulationis sylvarum in dominio archiepiscopali Colocensi) készítése során mintaként Mária Terézia 1769-es erdőrendeletét alkalmazta, mely 1770-ben magyar fordításban is megjelent „Áfáknak és erdőknek neveléséről és megtartásáról való rendelés” címen, Pozsonyban, Länderer János Mihály nyomdájában. Az erdőrendelet 55 paragrafusból álló, latin szövegváltozata jól felismerhető Olearius latin nyelvű munkájában (az eredeti szöveg kéziratos másolata 1770 óta megvolt, és ma is megtalálható az uradalmi prefektus levéltárában).10 A vállalkozásra kellő ösztönzést és jó alkalmat adhatott, hogy Patachich Ádám érsek (1776-1784) halála után, 1784-1787 között széküresedés volt Kalocsán, a birtokot ebben az időszakban a Magyar Királyi Kamara felügyelte, ahol már minden bizonnyal alkalmazták a másfél évtizeddel korábban kiadott, királyi erdőrendeletet. 1786-ban egyébként a tisztiszék jegyzőjeként (actuarius) is előfordult Olearius neve a jegyzőkönyvekben11, az is elképzelhető, hogy ehhez az időszakhoz köthető az erdőutasítással kapcsolatos megbízatása. Olearius szövegének van egy jól elkülönülő második része is (Instructio specialis, azaz Külön utasítás), mely 72 pontban összegzi az erdők kezelésével megbízott felelős személy, az erdőinspektor kötelességeit és feladatait, gondosan szem előtt tartva a „tekintetes uradalom folyamatos gyarapodását”. Ez a szövegrész később, feltehetően a következő érsek, Kollonich László (1787-1817) idejében készült, erre utal egyrészt „őexcellenciája” (azaz a mindenkori javadalmas érsek) többszöri említése a szövegben, másrészt a dokumentumot záró jegyzőkönyv-minta (Prothocollum) is, melynek fejlécében dátumként 1793 novembere szerepel. 9 Rádi József: Kalocsán Gemencről 23.0. 10 KFL.III. 1 .b. Prefektusi hivatal 3.ND Instrukciók, utasítások cím alatt 11 KFL.III.2.a.8. (IX.) Protokoll der Amts-Versandungen 1786-1787. 596 pp.-12-
