Lakatos Andor (szerk.): Mária-enciklopédia, Kalocsa, 1950. Forráskiadvány és adattár. - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 11. (Kalocsa, 2015-2016)
C. SEGÉDLETEK - II. Szűz Mária kultuszához kapcsolódó egyházművészeti emlékek a Kalocsai Főegyházmegyében - művészettörténeti áttekintés
II.) Szűz Mária kultuszához kapcsolódó egyházművészeti emlékek a Kalocsai Főegyházmegyében - művészettörténeti áttekintés 1. ) Bevezető Jelen művészettörténeti áttekintés alapját a Kalocsai Főegyházmegye 1950-1951 között beküldött plébániai jelentései adták. 2015-ben ezek alapján mértük fel az egyházmegye Mária-kultuszhoz kapcsolódó, ma látható emlékeit. Vizsgálódásaink során egy művészi kivitelében, anyagában, készítési technikájában nagy változatosságot mutató tárgy-együttes bontakozott ki a szemünk előtt. Az alábbiakban kronologikus rendben haladva ismertetjük a fontosabbnak tartott Mária-ábrázolásokat. A válogatás alapját nem csupán az egyes darabok művészi kivitele, értékessége jelentette, sokkal inkább az, hogy az egyházmegye Mária-kultuszhoz kapcsolódó fontosabb tárgy-csoportjait ismertessük. A Mária-ábrázolások szakrális terekben (templom, kápolna) őrzött emlékeit találhatja itt meg az olvasó, úgy, mint pl.: falképek, festmények, szobrok, üvegablakok bemutatását. Ötvöstárgyak, liturgikus textilek ismertetésére ennek a tanulmánynak keretei nem lettek volna elegendőek, ezek adatait az 1950-51-es jelentések sem tartalmazták. A művészettörténeti összegzést az egyházművészeti emlékek színes fotói gazdagítják. 2. ) Középkori előzmények A kalocsai érsekség középkori történetére vonatkozóan sajnos csak kevés forrás maradt ránk. Ezekből látható, hogy az 1241-1242-es tatárjárás komoly csapást jelentett a területre nézve, de a 14. századra ismét megerősödött az egyházszervezet. Ebben az időszakban már több mint 300 plébániával és két impozáns főpapi központtal (Kalocsa és Bács), rendelkezett az egyházmegye. A középkori „virágzásnak”, az egyházszervezet működésének a török hódoltsági időszak vetett véget. A 17. század végére az elnéptelenedett vidéken az egyházmegye templomainak, szerzetesi intézményeinek nagy része elpusztult, s az érsekség középkori egyházművészeti emlékei elvesztek, elenyésztek. Az említett körülmények miatt nehéz képet alkotni a középkori Mária-kultusz feltehetően gazdag emlékanyagáról. Fraknói Vilmos történetíró sorai alapján a következő kép tárul elénk: „Az érsekség kalocsai és bácsi székesegyházát és palotáját szobraival, festményeivel, öltönyeivel, edényeivel, könyv- és levéltáraival együtt mintha a föld nyelte volna el. Pedig teljesen kétségtelen, hogy a művészet és a tudomány kincsei épp oly gazdagságban voltak itt feltalálhatóak, mint Esztergomban vagy Zágrábban.”270 A kalocsai és bácsi egyházi központok liturgikus felszerelését, egyházművészeti alkotásait egyrészt külföldi, főleg itáliai műhelyekből, másrészt budai mesterektől vásárolták az érsekek.271 Székesegyházaik rendelkeztek a szertartások elvégzéséhez szükséges könyvekkel is. Bár a két érseki székhely 270 Fraknói Vilmos: Váradi Péter kalocsai érsek misekönyve. IN: Magyar Könyvszemle. Tizenharmadik folyam. I-IV. füzet. 1888. január-deczember. Kiadja: Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára. Budapest, 1889. 1. o. 271 Az érseki székhelyek liturgikus rendeltetésű tárgyainak beszerzéséről érdekes adat olvasható Váradi Péter kalocsai érsek fennmaradt gazdag levelezésében. 1496-ban pl. több megbízottját küldte Itáliába, hogy kegytárgyakat (kelyheket, szentségtartókat, díszes kereszteket, drágakövekkel kirakott misekönyveket, hímzett miseruhákat) vásároljanak a bácsi és a kalocsai székesegyház részére. Váradi Péter „selymes” bácsi vára. IN: Kalapis Zoltán: Az alvidék évszázadai; Újvidék - Forum Könyvkiadó, 2006, 59-78. o. Váradi Péter több mint 150 levélből álló gyűjteményét Wagner Károly jezsuita történetíró tette közzé először 1776-ban, „Epistolae Petri de Warda” címmel. 241 2.) KÖZÉPKORI ELŐZMÉNYEK
