Lakatos Andor (szerk.): Mária-enciklopédia, Kalocsa, 1950. Forráskiadvány és adattár. - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 11. (Kalocsa, 2015-2016)

A. BEVEZETŐ

A.) BEVEZETŐ

Az 1950-51-es években két nagyobb szabású adatgyűjtés is történt a Kalocsai Főegyházmegyében, melyek eredményét publikálni szerették volna, de a politikai változások miatt az egybegyűlt akták és kéziratok végül a „fiókban maradtak”. A Máriaenciklopédiával kapcsolatos adatgyűjtés nemzetközi kezdeményezésre történt, és ezzel párhuzamosan, a korábbi helyi hagyományoknak megfelelően készült az egyházmegye szervezetét bemutató sematizmus kézirata is. 65 év múltán, az említett anyagokból szerkesztett, összegző forráskiadványt tart kezében az Olvasó, ahol a plébániák történetistatisztikai adatai keretet és hátteret adnak a Mária-tiszteletről írt jelentések szövegéhez, s mindezt kiegészíti az emlékekről közelmúltban készült, gazdag képanyag.

Az 1950-51-es esztendők egyházpolitikai téren súlyos, sokat emlegetett eseményeket hoztak. Hosszú politikai nyomás eredményeként megszületett az „1950-es egyezmény”, a Magyar Népköztársaság által a Magyar Püspöki Karra kényszerített megállapodás a katolikus egyház magyarországi működéséről, mely azonban korántsem hozott békét: Grősz József kalocsai érsek az egyházmegye és a püspöki kar éléről 1951-ben már az ÁVH pincéjébe, majd egy nagyszabású koncepciós pert követően börtönbe került, a „klerikális reakció” elleni további harc látványos jeleként.

Forráskiadványunk ez alkalommal mégsem az egyházpolitikai eseményekre koncentrál, itt most az egyházmegye plébániái-lelkészségei jelennek meg előttünk. A közölt forrásanyag 65 év távlatából inkább annak érzékeltetésére alkalmas, hogy milyen gazdag volt a kultusz, milyen kiterjedt és erős a helyi közösségeket gondozó egyházszervezet. Az adatok és szövegek segítségével kirajzolódó kép egyik fontos jellemzője, hogy nem csupán pillanatkép: az áttekintésnek történeti jelleget ad, hogy mindkét adatgyűjtés esetében a „múltba tekintve” dolgoztak, felsorakoztatva a török után újjáéledő-benépesülő vidék katolikus közösségeit, felidézve azok „családfáját” (anya- és leányegyházak, lelkészségek viszonyát), templomait-kápolnáit és vallási szokásait. A történeti látkép egyik fontos tanulsága számunkra, hogy a fentebb említett, kommunista egyházpolitikai támadás az egyházmegyét „ereje teljében”, virágzó korszakában érte, minden bizonnyal ezért vált a pártvezetés egyik legfontosabb, stratégiai céljává a nagyszámú, erős gyökerekkelhagyományokkal rendelkező vallási közösség átformálása, megsemmisítése.

Bevezetőnkben az alábbiakban ismertetjük az említett adatgyűjtéseket és azok eredményét1, majd a forrásközlés olvasásához és használatához is igyekszünk útmutatót adni.

1 A témával kapcsolatban korábban megjelent írásunk: Lakatos Andor: Szűz Mária tiszteletéről 1951 -ben, a Kalocsai Főegyházmegyében. In: Határjelek és hagyásfák. A hetvenedik életévébe lépő Bárth János tiszteletére írott tanulmányok. Szerk. Kothencz Kelemen, Baja, 2014. Bajai Dolgozatok 18. 605-616.o.

9