Fischerné Grócz Zita - Lakatos Adél - Matula Imre (szerk.): Krisztus követségében. Missziók és misszionáriusok - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 5. (Kalocsa, 2010)
A jezsuiták és a kalocsai iskolanővérek kínai missziós tevékenysége 1922-1950 között
Tamingi kisdiákok Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának Levéltára Szarvas Miklós hagyaték leg melegebb hatású), a lámpakoromból készült ezzel szemben hűvösebb, némi kékes árnyalattal. A négy kincs közül valószínűleg a tus elkészítése igényli a legtöbb lépéses munkafolyamatot. Egyes leírások száznál is több lépést említenek, míg az elégő gyantától eljutunk a kész tusrúdig. Az égetés, enyvfőzés, az alkotóelemek nedvesítése és összegyúrása, hogy teljesen homogén legyen a végeredmény, a többszöri szárítás, a présforma kialakítása, a préselés majd a füstölés, melegítés és szárítás mind-mind hosszú időt vesz igénybe, nem egyet ezek közül többször is meg kell ismételni. A tus önmagában, szilárd formában természetesen nem használható fel. Ezt egy másik eszköz, a tusdörzsölő kő segítségével lehet folyékony formába hozni. Ez egy kerámia vagy kőlap, amelyen mélyedés található. A tus elkészítése úgy történik, hogy a mélyedésbe pici fémkanállal vagy erre a célra készült porcelán-csepegtetővel vizet csepegtetünk, majd a tusrudat a vízzel a kellő sűrűség eléréséig dörzsöljük. A tusdörzsölő kő általában még a faragásán túl vésetekkel, domború mintákkal díszített. A tus elkészítéséhez a hagyomány leginkább a friss esővizet tartja megfelelőnek. A tus kellő sűrűségére nehéz receptet adni, de mindenképp sűrűbb, mint az európai tinták. A kínai papír nedvszívó képessége sokkal nagyobb, mint az európai, töltőszerekkel és enywel dúsított papíroké, ezért a túl híg tus könnyen és gyorsan szétfut benne. A tus megfelelő töménységét így leginkább kitapasztalni lehet. A túl híg tus szétfut, a túl sűrű viszont gyakran túlzottan „ragaszkodik” az ecsethez és egy lendületesebb ecsetvonásnál a vele húzott vonal szaggatott, „szőrös” lesz. A tamingi misszió „végnapjai” A japán csapatok 1945. május 14-én hagyták el Tamingot és környékét. Távozásuk hírére a környék falvainak éhező lakossága fosztogatni kezdett a városban és a jezsuita misz- szióban. Majd hamarosan megjelentek a kommunisták Taming környékén, akik helyreállították a rendet s ekkor még törekedve a jó viszonyra, visszaszolgáltatták a misszióból eltu
