Fischerné Grócz Zita - Lakatos Adél - Matula Imre (szerk.): Krisztus követségében. Missziók és misszionáriusok - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 5. (Kalocsa, 2010)
A jezsuiták és a kalocsai iskolanővérek kínai missziós tevékenysége 1922-1950 között
A táj az ideérkező szerzeteseket az Alföldre emlékeztette, a különbség csak annyi volt, hogy itt nem lehetett a kis falvak templomtornyát látni. Sokszor a sárból tapasztott kunyhók is alig látszottak. A misszió lakosságának zöme alig száz fős falvakban élt. A kínai falvak ellentétben a mértani pontossággal tervezett városokkal komolyabb tervezés nélkül épültek, elsősorban a helyszín földrajzi adottságaihoz igazodva. Az itt élő lakosság megélhetésének legfőbb forrása a földművelés volt. Termékeiket a közeli városok piacán cserélték el a számukra szükséges árucikkekre. A lakosság döntően nagycsaládokban élt, legalább három generáció lakott együtt. Családonként átlagban nyolc-tíz gyerek született, de a magas csecsemő- és gyermek- halandóság miatt, kettő-három élte meg csak a felnőttkort. Közegészségügyi ellátás nem létezett ekkoriban Kínában. A fiúgyermekeket mindig is értékesebbnek tartották a lányoknál. A gyermekek iskolai tanulmányainak időtartamát a család anyagi helyzete határozta meg. Átlagban egy-három évig jártak iskolába. A gazdagabb családok fiai még középiskolát is végezhettek. Míg a legszegényebbeknél, a fiúk hét éves koruktól részt vettek a mezőgazdasági munkában, a lányok pedig otthon segítettek anyjuknak a házimunkában. A vidék népességének zöme nagyon egyszerű körülmények között, sárból és vályogból épült házakban élt, melyet vályogfal vett körül. A kínaiak házaikat nem meszelték. Öntözőrendszer Taming környékén Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának Levéltára, Szarvas Miklós hagyaték Taming szegények lakta része Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának Levéltára Szarvas Miklós hagyaték
