Fischerné Grócz Zita - Lakatos Adél - Matula Imre (szerk.): Krisztus követségében. Missziók és misszionáriusok - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 5. (Kalocsa, 2010)

A jezsuiták és a kalocsai iskolanővérek kínai missziós tevékenysége 1922-1950 között

vén Kaichow) alakult ki központ, az 1933-tól ott tevékenykedő jezsuita misszionáriusnak, Lischerong Gáspárnak S. J. köszönhetően. Ennek megszervezésére azért volt szükség, mert a nagy távolságok és a rendkívül rossz útviszonyok miatt Taming, ahol a jezsuita misszionáriusok havonta pár napot, a nyári kéthetes nagy vakációjukat és az éves nyolcnapos lelkigyakorlatukat töltötték, nehezen volt elérhető, több napos utazást jelentett volna a szerzetesek számára.

Taming katolikus temploma

Magyar jezsuiták Kínában. A tamingi magyar misszió első tíz éve. Budapest, 1935.

A misszionáriusok egy része Tamingban élt és dolgozott, mások az ún. külső missziókban, azaz a terület kisebb városaiban, falvaiban meglehetősen szerény körülmények között. A missziós telepek első lépésként plébániát, kápolnát vagy templomot építettek, betegkezelőt és iskolát létesítettek. Innen végezték a környék kisebb településeinek lelkipásztori ellátását is. Ezekben a kisebb falvakban kápolnaként, iskolaként és szükség esetén a misszionárius számára alkalmi szállásként szolgáló kis házat vásároltak vagy építettek. A külső missziókban dolgozó szerzetesek gyakorlatilag folyamatosan úton voltak. Egy-egy misszionáriushoz rendszerint ötven-száz falu keresztényeinek lelki gondozása tartozott.

Puyangba kerülése előtt Lischerong Gáspár S.J. egy Zsucsiacsaj nevű kis faluból látogatta a rá bízott közösségeket. A település mellett Kalocsáról érkező támogatásból missziós telepet hozott létre, melyet Uj-Kalocsának nevezett el és plébániaépületet, fiú- és leányiskolát, valamint templomot emeltetett itt, melyet Szent István tiszteletére (kínai nevén: Seng Szitövang Tiencsutang, azaz „Szent, ez erényt remél, ég urának csarnoka”) szenteltek fel. Új-Kalocsán