Fischerné Grócz Zita - Lakatos Adél - Matula Imre (szerk.): Krisztus követségében. Missziók és misszionáriusok - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 5. (Kalocsa, 2010)
A jezsuiták és a kalocsai iskolanővérek kínai missziós tevékenysége 1922-1950 között
A hittérítők szabad letelepedése a 19. század közepén, az ópiumháborúkat lezáró, Kína számára előnytelen feltételeket diktáló békeszerződések révén vált lehetővé, melyek megteremtették az egyes keresztény egyházak kínai működésének jogi kereteit is. Az országot lényegében felosztották egymás között a szerzetesrendek, a jezsuiták, a ferencesek, a domonkosok, a lazaristák és a Párizsi Külmissziós Társaság. Ha újabb szerzetesrend is vállalkozott a hittérítésre, az egyes missziókat további részekre darabolták. 1911-ben a császárság megdöntése, majd 1912. január 1-én a köztársaság kikiáltása után zűrzavaros, polgár- háborús időszak köszöntött Kínára, mely a hitterjesztés ügyét is kedvezőtlenül befolyásolta. A hitterjesztés új lendülete az I. világháború után és hatása Magyaroszágra A katolikus egyház Jézus tanításának tükrében mindig fontos feladatának tartotta az evangélium örömhírének terjesztését [„Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket...”, Máté 28, 19-20.]. A hitterjesztők (misszionáriusok) elsősorban a különböző szerzetesrendek tagjai közül kerültek ki. Különösen aktívak voltak ezen a téren a jezsuiták ill. a ferencesek. Az I. világháborút megelőzően a missziós munka változó lendülettel folyt az egyes országokban, később a háborús körülmények sok helyütt derékba törték a kezdeményezéseket. Az 1920-as évektől a hitterjesztés új lendületet kapott XI. Pius pápának (1922-1939) köszönhetően, akit emiatt missziós pápaként is emlegettek. XI. Pius rendelkezéseivel új alapra helyezte a hitterjesztés ügyét. Pápaságának első évében, 1922-ben adta ki a „Hitterjesztés Kegyes Művének előmozdításáról” című körlevelét, melyben megfogalmazta, hogy a római pápáknak különösen nagy gondot kell fordítaniuk arra, hogy itt a Földön terjesszék Jézus Krisztus országát és keressék a lelkek üdvösségét. Meghatározta a Hitterjesztés Művének szervezeti felépítését és általános szabályait. Kiemelte két másik egyesület, a Jézus Gyermeksége és Szent Péter apostol Művének fontosságát. Az egyes európai országokban erre a három szervezetre építve sikerült a missziók ügyét széles körben népszerűsíteni. XI. Pius 1926-os „Rerum Ecclesiae gestarum” kezdetű enciklikája szintén a missziók támogatásáról szólt. A pápa részletesen foglalkozott a bennszülött papság kinevelésének fontosságával, mely nélkül az egyház nem épülhet szilárd alapokra az újonnan megtérő országokban, e nélkül a megkezdett apostoli munka befejezetlen marad. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a hívekben tudatosítani kell mennyire fontos, hogy lelkesedéssel, állhatatos imádsággal és végül bőkezű adományokkal is támogassák a missziók ügyét. Javasolta, hogy alapítsák meg a papi misszió-egyesületet (Unió Cleri pro Missionibus). Felhívta a figyelmet a Szent Péter apostol Művére, melyet kifejezetten a bennszülött papság képzésének támogatására alapítottak. Az egyesület égi pártfogójának azt a gyermek Jézusról elnevezett Szent Terézt választotta, aki a zárdái életében kitartóan imádkozott a missziókért és a misszionáriusokért. Pagoda bejáratát őrző Fo-oroszlán
