Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek emléke - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 4. (Kalocsa, 2005)
A. A konferencia előadásai-tanulmányok - 8. Grabarits István: A Patachich-könyvtár orvostörténeti ritkaságai
A.) A KONFERENCIA ELŐADÁSAI - TANULMÁNYOK Regimen sanitatis Salernitanum. Lipcse, 1493. A szalemói orvosi iskola egészséges életmódra és betegség megelőzésére vonatkozó gyakorlati tanácsait tartalmazza, verses formában. Quiricus de Augustis: Lumen Apothecariorum. Cremona, 1494. Quiricus (14. század) müve a korszak egyik legfontosabb gyógyszerelőirat- és készítés kézikönyve volt orvosok és gyógyszerészek használatára. Plinius: Historia naturalis. Velence, 1499. Plinius secundus (kr.u. 23-79) foglalkozott mindazzal, „ami használ és árt az embernek”. Még a késő középkorban is a természettudományok elismert gyűjteménye volt. 1800-ig 84 kiadást ért meg latinul. Először 1469-ben jelent meg, a kalocsai példány már a 19. kiadásból való. Avicenna: Canonis medicinae. Velence, 1500. Avicenna (980-1037) perzsa származású arab orvos és polihisztor. Főműve a Kánon 5 könyvben öleli fel az egész elméleti és gyakorlati orvostudományt. Hét évszázadon át tankönyvként használták. RARIORA A 16. században megjelent könyveket a könyvtártudomány ritkaságoknak (rariora) nevezi. Könyvtárunk orvosi müvei közül 110 könyvet sorolhatunk ezek közé. Példaként néhányat bemutatunk közülük. Bosco: Luminare majus, Quiricus: Lumen Apothecariorum és Suardus: Thesaurus Aromatariorum. Velence, 1520. Három 14. századi híres gyógyszerelőirat gyűjtemény közös kiadásban Avicenna: Liber Canonis. Velence, 1544. Ez a kiadás tartalmaz hat különleges fametszetet a „csontkovácsság” területéhez tartozó gerincnyújtásokról. Nicander: Theriaca, Alexipharmaca. Köln, 1530. Nicander (Kr.e. 200-135) Pontuszban és Pergamoszban művelte az orvoslást. A minden mérgek ellenszeréül szolgáló, bonyolult, 70 összetevőből álló két híres gyógyszere a theriaca és az alexipharmaca leírása hexameterekbe foglalva található müvében. E két gyógyszer 2000 éven át megőrizte hírét és rangját, bár a név maradt, az összetevők kevesbedtek, a 19. század végére már csak ópiumkivonatot tartalmazott a teriáka. Dioscorides: Pharmacorum simplicium libri. Strasburg, 1529. Dioszkoridész (ca. 40-90) görög származású római katonaorvos. A hadsereggel való vándorlásai során alkalma volt a különböző vidékek - Egyiptomtól Indiáig - flórájának és gyógyszereinek megismerésére. Öt könyvből álló művét 77 körül írta, benne a természet három országából - növény, állat, ásvány - származó gyógyszereket rendszerbe foglalta. Műve az ókori és középkori orvosok legfontosabb gyógyszertani és botanikai útbaigazítója lett. Műve két kiadása található könyvtárunkban. (Matthiolus: Dioszkoridész Kommentár. Velence, 1544.) Theophrasti: De causis plantarum. Párizs, 1529. Theophrasztosz (Kr.e. 371-286) Arisztotelész tanítványa volt, Matematikával, ásványtannal és főleg botanikával foglalkozott. A botanika tudománya megteremtőjének tekintik. Két müve mindent tartalmaz, amit abban az időben a gyógynövényekről tudtak. Mindkét könyve megtalálható könyvtárunkban. Scribonius Largus: De Compositionibus medicamentorum. Párizs, 1528. S. Largus római orvos az 1. században. Klaudiusz császár orvosa és kísérője Britanniába. Útja során sok népies szerrel megismerkedett. Művében a betegségek sorrendjében sorolja az orvosságokat. Galenus: Methodus medendi. Párizs, 1529. Galénosz (ca. 130-200) görög származású, Pergamoszban született, Szmimában, Korinthoszban majd Alexandriában tanult. Beutazta Kisázsiát és Palesztinát. 164-ben Rómába menekült, ott a császárok orvosa lett. Közel 78
