Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek emléke - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 4. (Kalocsa, 2005)
A. A konferencia előadásai-tanulmányok - 6. Jernyei Kiss János: Patachich Ádám és a kalocsai érseki rezidencia
6.) Jernyei Kiss János: Patachich Ádám és a kalocsai érseki rezidencia 6.) Jernyei Kiss János: r Patachich Adám és a kalocsai érseki rezidencia Hazai késő barokk művészetünk legjelentősebb mecénásai azok a Rómában tanult, nagy műveltségű főpapok voltak, akik építtetőként, szobrok, festmények, dekorációs együttesek megrendelőiként a korszak legkiválóbb művészeit foglalkoztatták. Az építészek közül Isidore Cannevalt Migazzi Kristóf hozta Vácra a székesegyház új terveinek kidolgozására (1762-74), Melchior Hefelét Batthyány József prímás hivta meg pozsonyi palotájának tervezésére (1778-79) és Szily János szombathelyi püspök újonnan alapított egyházmegyéje központjának kiépítésére (1777-1814). Fellner Jakab fő megbízója Koller Ignác püspök, a veszprémi püspöki palota (1763-72) építtetője, és Eszterházy Károly egri püspök volt, aki az egri líceum és a pápai plébániatemplom megtervezésén kívül számos falusi templom építésénél foglalkoztatta. A korszak nagy festő egyéniségei között Franz Anton Maulbertsch, Johann Ignaz Cimbal, Dorffmaister István és Johann Lucas Kräcker magyarországi főművei is e főpásztori mecenatúrának köszönhetőek. Hogy a püspöki központok és a plébániatemplomok az érett barokk korszakban már virágzó szerzetesi építkezésekhez képest csak megkésve, a 18. század második felében épülhettek ki, annak elsősorban az egyházmegyék anyagi helyzete volt oka. A török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc után ugyan tartós békés korszak köszöntött az országra, de az előző periódusban a püspökségeket olyan súlyos veszteségek érték, amelyekből csak hosszú évtizedek alatt sikerült kilábalniuk. A hódoltság alatt elveszett püspöki javadalmak visszaszerzése, a székesegyházak helyreállítása vagy újjáépítése, a káptalanok, a szemináriumok felállítása, a plébániahálózat újjászervezése igen nagy feladatot rótt a korszak főpapjaira. A egyházmegyei központoknak és a plébániatemplomoknak a 18. század közepétől fellendülő kiépítése és felszerelése egyháztörténeti szempontból a tridenti zsinat nyomán megindult egyházi reformfolyamatok magyarországi kiteljesedését jelenti. A világi egyháznak ez a viszonylag megkésett felzárkózása azonban művészettörténeti nézőpontból tekintve igen szerencsés időszakban következett be. A szomszédos területek, Ausztria, Cseh- és Morvaország földjén olyan kiváló felkészültségű mestereket működtek, akik saját hazájukban már aránylag kevés nagyszabású egyházi megbízáshoz juthattak, a Magyarországon egyre-másra épülő templomok, székesegyházak és főpapi rezidenciák viszont nagy feladatokkal várták őket. A hazai püspökök megbízásából készült műalkotások így magas művészi színvonaluk mellett a legkorszerűbb irányzatok képviselői és egyben meghonosítói is. Patachich Ádám fent említett püspöktársai közül is kimagaslott műveltségével, költői tehetségével, a művészeteket támogató bőkezűségével. 1760-ban lett Nagyvárad püspöke, itt kezdte meg hatalmas könyvtárának összegyűjtését. Michael Haydn, utóbb Kari Ditters vezette zenekara a korszak egyik legjobb udvari együttese volt, amelynek hangversenyei, oratórium- és operaelőadásai messze földön híressé tették a püspök udvarát.1 A váradi székhely újjáépítésére 1762-ben Franz Anton Hillebrandttól rendelte meg a terveket, amelynek kivitelezése során Mária Terézia utasítására ugyan számos egyszerűsítést kellett VÁGÓ GYÖRGY: Dittersdorf Nagyváradon. Magyar Zenei Szemle III (1943) 121-128.; STAUD GÉZA: Magyar kastélyszínházak. 2. (Színháztörténeti könyvtár 14.) Budapest, 1963. 67
