Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek emléke - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 4. (Kalocsa, 2005)
A. A konferencia előadásai-tanulmányok - 5. Tóth Sándor Attila: Versek és versutalások a kalocsai árkászról, Patachich Ádám érsekről Zimányi Lajos piarista költő verseskönyvében
A.) A KONFERENCIA ELŐADÁSAI - TANULMÁNYOK A következőkben már belekezd abba a történetbe, mely hűen rekonstruálja a Patachich püspök számára oly kedves Nagyvárad elhagyásának tragikumát, majd a kalocsai hivatal méltóságát és Patachich érsekké emelését ünnepli. A fájdalmat Ausztriában egy hullócsillag feltűnése indította el, mely jövendölésével kiemelte őt eddigi hivatalából, s újjal ajándékozta meg. Hasonlatában Galenus, a görög orvos alakját idézi fel, aki mesterségével elűzte a halált. így tűnt fel a tudós főpapok között Patachich is, aki sugárzó csillagként úgy ragyogott eddig, miként a Nap a kisebb csillagok között. Az ódában a következőkben is folytatódik a főpap dicsérete: főrangú születése magas hivatalba ültette, ahol jó kormányosként (Celeustes) igazgatta egyházkerületét. A király, a haza, a papság és a hívek örömére és megelégedésére végezte tehát feladatát. Alakjában így Zimányi megfogalmazza az 1740-es évektől megjelenő rokokó főnemes főpap alakját, aki határozottan veszi kézbe az egyház irányítását. A Habsburg kompromisszum híve, ugyanakkor a magyar rendiség védelmezője is, s a Szent Istváni gondolat táplálója, mellyel egyszerre nemzeti és a magyar egyházi érdekek képviselője.7 Folytatva a vers gondolatmenetét: Zimányi a következőkben arra utal, hogy ez az erényes ember mégsem sietett átvenni főpapi szalagját. Ennek oka, ragaszkodása Nagyváradhoz. A Bécset Kalocsával összekötő Duna azonban mégis elvégezte feladatát, s Patachich Kalocsára érkezett. A költő azonban jól ismerve az érsek érzelmeit finoman elmeséli az elválás szomorúságát, s finom lélekrajzzal utal az ünnepelt Patachich érsek rejtett bánatára: miközben zúg a taps, az érsek tekintete messze réved, s az egyébként pirospozsgás arc sápadt. Zimányi ebből levonja a konzekvenciát: a humanista érzékenységgel megáldott ember, aki művéhez ragaszkodik, nem tud örülni igazán a nagy hivatalnak, s a szív örömét oly sokszor kíséri szomorúság. A vers újabb gondolati egysége igyekszik még egyszer e kérdést körüljárni: a kalocsai érseki szék elfoglalására siető főpap úgy érzi magát, mint akinek jegyesétől kell megválnia. Ez pedig nem más, mint a váradi egyház, melyért oly sokat tett. A szolgálat mellett fáj neki, hogy azokat a humanisztikumokat (zenekar, palota, könyvtár) kell részben otthagynia, melyek egyházi, főpapi hivatása mellett művészetpártoló s kultúraépítő emberi mivoltához kötődtek. Zimányi érzékletes képekkel festi meg az eljövetelt, melyet a jegyesek elválásának hasonlatával jellemez: az allegorizált menyasszony (a váradi egyház) szomorúságát és fájdalmát a zilált haj jellemzi, melynek képisége gyakran fellelhető a római költészetben, s főként a szereli elégiában. A nászágy, maga a püspöki palota (illetve annak különleges díszítettségü termei), melyeket el kell hagyni. Hiába várja már őt a köznép, valamint az allegorikus igazság, és Boldogság, valamint a püspöki udvart lakóhelyül választó Múzsák. A translatio studiorum gondolatkörére utalva Zimányi arról is ejt szót, hogy a Körös vize már semmit sem enged át a castaliai forrásvizeknek. Gyönyörködteti, hogy Apolló a Pindus szent vizeitől távol van, és az ő vizében mossa meg hajkoronáját, s közülük ki ellenezné, hogy kis ünnepnapokat üljenek? A magyaroknak az istenek ezt kétszeresen is megadták, s az övéiknek hü szíveit kétszeresen is halhatatlanná tette. Ez azt jelenti, hogy már nemcsak (hagyományosan) a Körös vidéke és Nagyvárad, hanem Kalocsa is a translatio studiorum színhelye, s Patachich érkezése fogja azzá tenni. A költő a befejezésben ismét visszatér a versben egy ideje elhanyagolt főpap alakjához. Kinyilvánítja, hogy e férfit szeretet fogja övezni, s a jelenlévők éppúgy aggódnak majd érte, mint ezt a nagyváradiak tették. A megbecsülés és a szeretet hangján szólal meg tehát a befejezésben az óda, mely mintegy áldást kérve a főpapra jó szívvel ajánlja új nyájának. 7 Erről részleteiben 1. TÓTH, 2004. (Sok vonatkozásban.) 60
