Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek emléke - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 4. (Kalocsa, 2005)
A. A konferencia előadásai-tanulmányok - 3. Lakatos Andor: Patachich Ádám mint főpap - a nagyváradi püspöki és kalocsai érseki széken (1759-784)
3.) Lakatos Andor: Patachich Ádám mint főpap... (1759-1784) Az eseményeket a későbbiekben többféleképpen is értékelték. Maga Ditters emlékirataiban határozottan tagadta, hogy a feljelentésnek bármiféle valóságalapja lett volna, szerinte a püspöki udvarban figyeltek a Bécsben is alkalmazott szabályok betartására, és mindig az egyházi év időszakainak megfelelő előadásokkal jelentkeztek. Az ő véleménye szerint kicsinyes emberi érzések, rosszindulat, esetleg személyes sértettség lehetett a feljelentés hátterében. Kétségtelen viszont, hogy Ditters a zenekar teljhatalmú vezetőjeként személyében is érintett volt a történtekben, hiszen maga is részt vett az események és előadások szervezésében, sőt feltehetően a legnagyobb részt ő vállalta ebben a munkában.26 A 19. sz. végén Bunyitay Vince kanonok, a váradi egyházmegye történetírója ugyanakkor az uralkodó részéről is sejtet bizonyos érzelmeket és indulatot, amikor a váradi hagyományra hivatkozva a következőképpen fogalmaz: „Patachich Mária Terézia királynőnek karmesterét magához édesgette s elhozta Bécsből, amiért azután a királynő Patachichot tette el Váradról. ”27 Kérdés, hogy lehetett-e valós alapja Mária Terézia érzelmeinek, „féltékenységének”, esetleg „bosszúvágyának” a zenekarral kapcsolatban? Kari Ditters tehetséges zenész volt, de feltehetően több hasonló kiválóság is szolgált a bécsi udvari színházban. Akkoriban már megszokott és elfogadott jelenség volt, hogy neves művészek vidéki főúri-főpapi udvarokban tevékenykedtek, legfeljebb az lehetett kissé meglepő, hogy a messzeség és az ismeretlenség homályából, Váradról érkező püspök az udvari színházénál kedvezőbb ajánlattal állt elő. Ha viszont az 1760-as évek második felében virágzó váradi zenei életet tekintjük, érdemes megjegyeznünk, hogy a szépen fejlődő társulat létszámát tekintve mindenképpen kiemelkedett az átlagból, és az uralkodói zenekarok méreteihez volt hasonlítható. Többszáz év távlatából igen nehéz, sőt szinte lehetetlen a produkciók színvonalát, hatását megítélni, de annyi azért mégis megállapítható, hogy a váradi zenekarban jól képzett, kiváló művészek is tevékenykedtek, és lelkes önkéntes segítőikkel együtt olyan művek előadására is vállalkoztak, amelyekkel megjelenésükben-hatásukban inkább „királyi”, mint „főúri” zenekarok benyomását keltették. (Vagyis nem átlagosnak tekinthető kamarazenét adtak elő kb. tucatnyi zenésszel, hanem zenés színműveket, legalább 30-40 személy közreműködésével.) A hasonló eseményeknek pedig minden bizonnyal híre ment, és valószínűleg nem csak a feljelentő levelet író személy foglalkozott velük, ahogyan az épülő palota méreteiről-költségeiről is sokan és sokfélét beszéltek... A „büntetés-elmélet”, vagyis a zenekar körüli botrány és Patachich püspök áthelyezésének összekapcsolása mindenesetre tovább élt a váradi köztudatban, s Kelemen István a váradi színészetről írt munkájában a 20. század végén is hasonlóképpen fogalmaz.28 Végül erre a következtetésre jut Adriányi Gábor egyháztörténész is, jelen kötetben közölt tanulmányának végén.29 Az áthelyezés lehetséges további okaira a kalocsai érseki kinevezés tárgyalásánál még visszatérünk. Patachich püspök udvarában tehát 1769-ben, a zenekar feloszlatásával a korábbi nívós zenei élet megszakadt, s a püspök figyelme az 1770-es évektől inkább a könyvek és az irodalom felé fordult. Egyre nagyobb hangsúlyt helyezett könyvtárának gyarapítására, rendszerezésére. Személyesen irányította a könyvbeszerzést, könyvkereskedőkkel levelezett, ágensei révén tájékozódott az aukciókról és utasításokat adott egyes könyvek '6 Ditters naplórészleteit közli: STAUD G. 73-76. 27 Bunyitay V.,MálnásiÖ. 331. 28 Kelemen István: Várad színészete. Nagyvárad, 1997. 21-22. 29 , ADRIÁNYI Gabor: Patachich Adám korának egyháztörténete. Ld. A/l. fejezet. 31
