Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek emléke - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 4. (Kalocsa, 2005)
A. A konferencia előadásai-tanulmányok - 2. Tóth Tamás: Az ifjú Patachich Ádám -út a püspöki székig (1716-1759)
2.) Tóth Tamás: Az ifjú Patachich Ádám... (1716-1759) jelen levő preárkádiából nőtt ki a XVII. század végén.47 Tizennégy, Itália minden részéből származó író alapította meg Az Árkászok Összejövetelét 1690. október 5-én egy szerzetesrend, az ún. reformált atyák kolostorkertjében, a római Gianicolón fekvő San Pietro in Montorioban. 1696-ban összeírták tíz törvényüket az antik Róma Tizenkéttáblás Törvényeinek stílusában. V. János portugál király (1706-1750) adományának köszönhetően, akit szintén árkásznak kiáltottak ki, a római Gianicolón vettek maguknak egy fólddarabot, ahol 1726-ban végleges helyre leltek. A csoportosulás jelképe a babérral és fenyővel koronázott Pán sípja lett. A tagok pásztomeveket választottak és a Gyermek Jézust mint legfőbb protektorukat imádták, akit annak idején betlehemi pásztorok dicsőítettek. Patrónájuknak vagy bazilisszájuknak Krisztina svéd királynőt (1632-1654, fi689, Róma) választották, aki kezdettől fogva a társaság legfőbb támogatója volt. Az Akadémia nagyon hamar népszerűvé lett, ezért aztán 1699-től nemzetek szerint kolóniákba szerveződtek. Olyan személyek voltak árkászok, mint az előbb említett Albani bíboros, vagy a költő Pietro Metastasio (1698-1782), akinek darabjait Patachich nagyváradi színházában is játszották,48 vagy mint Ludovico Antonio Muratori (1672-1750), akit a modem történetírás atyjának is tartanak. Találunk azonban köztük germanico-hungaricus növendékeket is, mint Christoph Anton Migazzi bíboros, bécsi érsek és váci püspököt,49 vagy barátját, Patachich Ádámot. Patachichot tanulmányai végén vették fel az árkászok közé, 1739. március 19-én, Sirasius Acrotophorius névvel,50 az okirat szerint erkölcsössége és tanultsága mellett a verseivel érdemelte ki ezt a megtiszteltetést. A fiatal Sirasius később sem veszítette el ezt a kulturális orientáltságát, mivel az itáliai mecenatizmus és a művészet iránti árkádikus szeretet későbbi, váradi és kalocsai tevékenységét is jellemezte.51 A klerikust 1738. szeptember 20-án szentelte szubdiakónussá Filippo Carlo Spada érsek, római vicerégens (1738-1742) a Lateráni Bazilikában. Ugyanő szentelte diakónussá is december 7-én a saját magánkápolnájában, majd a papszentelés kegyelmében is részesítette december 20-án, advent 4. vasárnapját megelőző szombaton, ugyancsak a Lateráni Szent János Bazilikában.52 Az Anyakönyvben igen dicsérő szavakat jegyeztek fel Patachich Adámról, külön említve irodalmi munkásságát is.53 A fiatal pap 1739. május 11-én indult hazafelé, zsebében a második doktorátussal is, amelyet 1739. március 15-én védett meg nagy tetszést aratva54 a Kollégium Germanicum et 47 BINNI 372-374. 48 TÓTH S. A. 59. 49 Bécsben 1757 és 1803 között volt érsek, a váci püspökséget 1756-1757, ill. 1762-1786 között vezette. Migazztt abból az alkalomból vették fel a Speusippus Aridius névvel 1745-ben, hogy a római Sacra Rota egyházi bíróság auditorává nevezték ki. Tani 58. 50 Gánóczy hozza a felvételi diploma szövegét is: GÁNÓCZY II. 466sk; Ezt idézi Tóth S. A.: TÓTH S. A. 48., 9. lábjegyzet; A két pásztor, akik ajánlották Mireus Rofeaticus és Thirrus Creopolita voltak. Az előbbi név az olasz költőt, Michele Giuseppe Moreit (1695-1767) takarja, a másik személy valódi neve eddig még nem ismert. A két pásztor, akik aláírták a diplomát, Philacidas Lucinianus custos generalis és Alcides Phoenicius vicecustos voltak. Philacidas Lucinianus valódi neve Francisco Maria Lorenzini (1680-1743) volt. Bitskey I. 177. 51 TÓTH S. A. 48. 52 ASV Arch. Concist., Processus Concist., 148, föl. 314. 53 „Praeclaro praeditus ingenio, parique profectu, quam saepius in litterariis exercitationibus laudabiliter ostendit et demum doctorali laurea in nostro Collegio fuit insignitus. ” ACGU Hist. 2, Nr. 451. 21
