Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek emléke - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 4. (Kalocsa, 2005)

A. A konferencia előadásai-tanulmányok - 1. Adriányi Gábor: Patachich Ádám korának egyháztörténete

1.) Adriányi Gábor: Patachich Ádám korának egyháztörténete

A.) A KONFERENCIA ELŐADÁSAI - TANULMÁNYOK

1.) Adriányi Gábor:

Patachich Adám korának egyháztörténete

1.) Politikai és egyházpolitikai korkép

Az 1648-ban a vesztfáliai Münsterben megkötött béke, amely a 30 éves háború, azaz háborúk egy állandó láncolatát befejezte, nyilvánvalóvá tette, hogy a Szentszék, a Pápai Állam teljesen elvesztette nemzetközi politikai szerepét, befolyását. A békét a pápaság legkisebb közreműködése nélkül, sőt annak tiltakozása ellenére kötötték meg. A Pápai Állam és Itália országai politikai és gazdasági hanyatlásnak indultak, amelynek legfőbb oka az volt, hogy Európa súlypontja a Földközi tengerről az Atlanti óceán partjaira tolódott. Spanyolországban a Trienti Zsinatot követő belső megújhodást az ún. „ancien régime”, a konzervatív ellenreformáció ideje váltotta fel, viszont a spanyol örökösödési háború 1701 és 1714 között, amely a Habsburg ház spanyol ágának kihalása következtében tört ki, a Bourbon V. Fülöp trónra lépésével az állam és az egyház viszonyában döntő változást hozott. Míg a Habsburgok az egyház belső ügyeibe nem avatkoztak, a Bourbonok saját egyházpolitikájukat kívánták az abszolutizmus jegyében megvalósítani. Ez az ún. „regalizmus” - királyi mindenhatóság - súlyos összeütközéshez vezetett a pápasággal, aminek során a madridi nunciust többször is kiutasították. A jezsuiták elleni hajszát előbb Spanyolország, majd az ismét - 1640-ben - függetlenné vált Portugália vezette, ahol a király, I. Jósé (1750-1777) helyett tulajdonképpen Pombal márki uralkodott és diktatórikus módszerekkel próbálta az új eszme, a felvilágosodás nézetét diadalra vinni. A spanyol, majd a lengyel örökösödési háború (1733-1735) kapcsán Itáliában is megváltoztak a politikai erőviszonyok. Ausztria megszerezte 1713-ban Lombardiát, Nápolyt és Szardíniát, majd az utóbbit 1720-ban elcserélte Szicília ellenében Szavojával. 1737-ben a Medici-ház kihaltával megkapta Ausztria a Toszkánai nagyhercegséget is, de Nápolyt és később Szicíliát is át kellett adnia a spanyol Bourbonoknak. Nagy-Britanniában és Írországban Oliver Cromwel diktatórikus uralma, majd Orániai Vilmos országlása (1689-1702) a katolikusok elnyomását jelentette. Számuk 300.000-ről 70.000-re apadt. Az egyház a Német Birodalomban a vesztfáliai béke után súlyos területi és erkölcsi veszteségeket szenvedett, de a három egyházi választófejedelem, a kölni, a trieri és a mainzi érsek segítségével 1803-ig ellen tudott állni a további lemorzsolódásnak. Viszont a kereken 60 szuverén egyházi államban bajor, szász, Pfalz-Neuenburg és Habsburg uralkodócsaládok tagjai kormányoztak, az egyház legfőbb sajátossága főúri püspöki kara volt. A középnemességből csak a Schönbom családnak sikerült egy-egy püspökséget kézben tartania. Ez a püspöki kar szívesen ellenállt a római kúria központosító törekvéseinek, így a kölni, varsói, bécsi és brüsszeli nunciatúrák felállításának is; főként, mivel az 1448-as konkordátum alapján a „magnum privilegium Germaniae”-t birtokolta. Ez annyit jelentett, hogy a káptalanok püspökválasztó joggal bírtak (vö. Saxen-Zeitzi Keresztély Ágost esetét). A gallikanizmus és az episzkopalizmus korában az összeütközés elkerülhetetlenné vált. A német püspökök joghatóságuk csorbítatlan teljességét követelték, (vö. müncheni nunciatúra vita, Koblenzi Gravamina, emsi punktációk stb.). Lengyelország háromszori feldarabolása,

11