Lakatos Andor (szerk.): A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye történeti sematizmusa 1777-1923 - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 3. (Kalocsa, 2002)

B) A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye papsága (1777-1923)

B. 3.) KALOCSAI FŐSZÉKESEGYHÁZI KÁPTALAN

3.) KALOCSAI FŐSZÉKESEGYHÁZI KÁPTALAN/ VENERABILE METROPOLITANUM CAPITULUM COLOCENSIS ET BACSIENSIS ECCLESIARUM CANONICE UNITARUM (1777-1923)4

3.1.) NAGYPRÉPOST/ PRAEPOSITUS MAJOR (1777-1923)

Alexander Josephus BarkÓCZY (1777-1781) Alexander e Liberis Baronibus Barkóczy de Szala Perpetuus in Palocz, et Imregh, Praepositus item de Schida, sive Schaidun, SS. Theolosiae Doctor, Proto-Notarius Apostolicus, Sacrae Sedis Consistorialis, uti et Inclitorum Comitatuum Pesth, Pilis, et Solth articulariter unitorum Tabulae Judiciariae Assessor

Carolus Franciscus PALMA (1782-1787) Consecratus Episcopus Colophonensis, Archiepiscopi Colocensis in Pontificalibus Suffraganeus (1782) vacante Sede per Archi- Dioecesim Colocensem, in Pontificalibus Suffraganeus, in spiritualibus Vicarius et Causarum Auditor Generalis Capitularis (1785) vacat (1789-1790)

Emericus VAJKOVICS (1791-1798) Electus Episcopus Almisiensis, Metr. Eccl. Colocensis Infulatus Praepositus Major et Canonicus, SS. Theologiae Doctor vacat (1799)

Martinus Takács (1800-1818) AA. LL. et Philosophiae, ac SS. Theologiae Doctor, Ladislai e Comitibus a Kollonitz de Kollegrad Archi-Episcopi in Spiritualibus Vicarius et Causarum Auditor Generalis, nec non Studii Aeppalis Colocensis Pro-Director (1800) Consecratus Episcopus Bellinensis, in Pontificalibus Suffraganeus (1808) vacat (1819-1820)

Stephanus Szalay (1821-1825) Synodalis Examinator (1824) vacat (1826-1827)

Uriel David UjVÁRY (1828-1831) Electus Episcopus Drivestensis, AA. LL. et Philosophiae Doctor, ac S. Sedis Consistorialis Assessor, Domini Petri Klobusiczky de Eadem, Archi-Episcopi Colocensis, per Archi-Dioecesim Colocensem Vicarius, et Causarum Auditor Generalis, nec non Lycei Archi-Episcopalis Pro-Director, et Synodalis Examinator

vacat (1832-1833)

4 A középkorban a Főegyházmegye mindkét székhelyén, Kalocsán és Bácson is működött székeskáptalan, a török utáni időkben azonban csak a kalocsait szervezték újjá. Patachich Gábor érsek idején, 1738-ban iktatták be az első kanonokokat, s a rákövetkező évben a káptalan már hiteleshelyi jogot és pecsétet is kapott. Az érsekek tanácsadó testületé fokozatosan fejlődött, a kezdeti négy stallum után a bácsi káptalan emlékét őrző, Szent Pálról nevezett bácsi préposti stallum lett az ötödik, ezzel együtt Patachich Ádám érsek idején, 1776-ban a káptalan tovább bővült, és elérte végleges nagyságát: a későbbiekben tíz főből állt. A kanonokok igen fontos szerepet játszottak a Főegyházmegye központi szerveinek, szervezetének működtetésében és vezetésében. Mivel a stallumok betöltése fokozatos előrelépéssel (gradualis promotio) történt, egy-egy kanonok élete során általában több stallumot is betöltött, s a nevek a következő oldalakon így jelentős mértékben ismétlődnek. A káptalan archontológiájával kapcsolatban a sematizmusoknál pontosabb adatok (év, hónap, nap) találhatók a káptalani levéltár 1998-ban megjelent ismertetőjének függelékében. (Lakatos Andor: A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára. Kalocsa, 1998. 174 o. Kalocsai Múzeumi Értekezések 4. Szerk. ROMSICS IMRE)

22