Lakatos Andor (szerk.): A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye történeti sematizmusa 1777-1923 - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 3. (Kalocsa, 2002)
C) A Főegyházmegye területi tagolódása és plébániái (1777-1923)
I C. 3.) PLÉBÁNIÁK LEÍRÁSA sem minden esetben alkalmas közvetlen következtetésekre. Az említett szöveges rész magyar fordítása összefoglaló jellegű, nem tartalmazza a latin rész sematizmusokra hivatkozó (zárójeles) évszámait, és nem tér ki szó szerint az eredeti szöveg minden részletére, változatára. A fordítás során nehézségeket okozott a „lingua illyrica” visszaadása. Ez a sematizmusok korának szóhasználatában a katolikus délszláv népcsoportok, a bunyevácok és sokácok nyelve volt, melyet magyarul akkoriban „bunyevác” és „dalmáf ’ kifejezésekkel adtak vissza, s amely nem azonos sem a szerb, sem pedig a horvát nyelvvel, bár bizonyos időszakban, a 20. sz. második felében szerb- horvátként emlegették. (A sematizmusok egyébként a horvát nyelvre külön „lingua croatica” változatot használtak.) Az „illír nyelv” formát magyarul nem tartottuk elég kifejezőnek, és mivel latin eredeti „Illyr.” úgyis minden esetben jelen marad, ezért a fordításnál végül az általánosabb, de talán közérthetőbb „délszláv” változat használata mellett döntöttünk. A szöveges ismertetőt a plébánosok és plébánoshelyettesek, valamint a káplánok és segédlelkészek felsorolása követi. A nevek mellett szereplő egyéb címeket, tisztségeket is megőriztük. A plébánosok jegyzékével kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a sort a sematizmusok megjelenése előtti korra nézve kiegészítettük Katona István korábban már említett, 1800-ban megjelent egyházmegye ismertetése alapján. A Katonánál szereplő, 1777 előtti adatok forrását minden esetben lábjegyzet jelzi, s itt a plébánosok neve melletti évszámokat sem tettük zárójelbe, hiszen nem a sematizmusokra hivatkoznak, hanem Katona Istvántól erednek. A következő adatcsoport a leányegyházak/filiák felsorolása. Ezeket a sematizmusok a 19. sz. elejétől közölték, a korábbi időszakra vonatkozó adatokat Katona István említett munkájából vettük át, és lábjegyzetekben közöltük, továbbá kiegészítésképpen idéztük még Dóka Klára egyházlátogatási jegyzőkönyvekről írt katalógusának idevágó részeit is.82 A leányegyházakkal kapcsolatban érdemes megjegyeznünk, hogy a 19. sz. első és második évtizedében felbukkanó nevek a legtöbb esetben már régebb óta léteztek, s az adott plébániához tartoztak, csak éppen az adatközlés nem terjedt ki rájuk. A lábjegyzetekben elsősorban az ettől eltérő helyzeteket és a változásokat igyekeztük rögzíteni. A sort végül a plébániával kapcsolatos statisztikai adatok zárják. A népesség vallási megoszlására vonatkozó adatokat táblázatos formában, öt időmetszetben közöltük (1803- ban szerepeltek első alkalommal ilyen adatok, ezt követően a táblázatba az 1825, 1855, 1885 és végül az 1915-ös évek kerültek). Ezek a táblázatok gyakran terjedelmesek, hiszen a sematizmusok nemcsak az anyaegyházak, hanem valamennyi filia adatait is feltüntették. A számok értelemszerűen lélekszámot jelentenek (a katolikusok és görög katolikusok száma egy oszlopon belül / jellel elválasztva található), a * jelzés pedig egy-egy felekezet híveinek száma mellett működő templomot, imaházat vagy zsinagógát jelöl. A katolikus- és vegyesházasságok, valamint a szentáldozások számát már táblázaton kívül, egyszerű szöveges formában, három időmetszetben (1856, 1885, 1915) találjuk. A szentáldozások számának 1915-ben észlelhető jelentős növekedésével kapcsolatban jegyezzük meg, hogy a kiemelkedő számértékek nem elírásból erednek, a környező években hasonlóan magas értékek szerepeltek. A növekedésben feltétlenül része volt a vallásosság erősödésének, az egyre több helyen megtelepedő szerzetes közösségeknek, ill. a különböző misézési 82 DÓKA Klára: Egyházlátogatási jegyzőkönyvek katalógusa 1. Kalocsai Főegyházmegye. (Második kiadás). Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM) Budapest, 1998. 114 o. A továbbiakban röviden: Dóka Klára 1998. 127
