Lakatos Andor (szerk.): A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye történeti sematizmusa 1777-1923 - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 3. (Kalocsa, 2002)
A) Bevezető
A.) BEVEZETŐ 1919-ben viszont már csökkenő adatmennyiséggel jelent meg a sematizmus, s ez a tendencia 1921-ben és 1923-ban tovább folytatódott: a korábbinál jóval kisebb terjedelemben, szerényebb keretek között készült az említett két füzet. Forrásunk ismertetése kapcsán szólnunk kell a sajtóhibákról, amelyek nagyobb adatmennyiségek közlésekor óhatatlanul előfordultak. A feldolgozás során számos ilyen hibát vettünk észre (az egyértelmű sajtóhibákat megjegyzés nélkül javítottuk), de a hasonló tévesztések egy része ma már sajnos csak nehezen vagy egyáltalán nem észlelhető, ill. megítélhető. A hibák részben a sematizmusok készítésének módszerével függtek össze, néhány hivatalban használt, „kancelláriai” példány kéziratos bejegyzéseiből arra lehet következtetni, hogy a kötetekbe az év folyamán kézzel írták be a változásokat, majd az így módosított előző évi példányt adták oda a nyomdának a következő évfolyam szedésének alapanyagául. A sorok közé írt megjegyzések, utalások értelmezése időnként gondot okozott, és egy-egy előző évben halványabban sikerült nyomat (szórészlet, évszám) olvasata is bizonytalanná válhatott, a tévedés pedig később gyakran hosszú időn át öröklődött. A sematizmusok megjelenésének időpontjával kapcsolatban joggal feltételezhető, hogy a naptári funkcióból adódóan egy-egy év sematizmusát még az előző év végéig ki kellett nyomtatni és el kellett terjeszteni, s ez valószínűleg a későbbiekben, a naptár rész eltűnése után sem változott sokat. Az év eleji megjelenés következtében az egyes évfolyamok adatai valójában az előző évi állapotokat tükrözik. A feldolgozott 137 sematizmus őrzési helye a Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár, bibliográfiai leírásuk az E. 1.) pont alatt, a függelékek között található. 3.) Fontos tudnivalók a könyv használatához A közölt információk mögött minden esetben egy-egy zárójeles évszámot pl. (1844), alkalmanként időszakot pl. (1844-1875) találunk. Fontos tudatosítanunk, hogy ezek a számok esetünkben hivatkozások, elsősorban azt jelzik számunkra, hogy a sematizmusok mely évfolyamából származik az említett adat, és csak másodsorban (a fentebb leírtakat figyelembe véve, a forrás ismeretében) köthetők össze kronológiai értelemben is a közölt tartalommal. Konkrét példával élve: egy plébános neve mellett szereplő (1844-1875) jelzésből tudhatjuk, hogy az 1844-1875 közötti sematizmusokban szerepel plébánosként, de egyáltalán nem lehetünk biztosak benne, hogy ezek az évszámok egyben az ő szolgálatának valós időhatárai. Hivatalát akár 1843 folyamán is megkezdhette (az információ már csak az 1844-es évfolyamban jelenhetett meg), és az is előfordulhatott, hogy a sematizmusok adatainak zárása után, egy adott év végén bekövetkezett halálesetet már nem tudtak figyelembe venni, s így az elhunyt személy a következő év sematizmusában még élőként szerepelt. Az évkönyv-jellegből adódóan megvalósíthatatlan volt továbbá az egy éven belüli többszöri változás követése. A következő fontos tudnivaló, hogy a közölt szövegekben zárójelek között szereplő, egyetlen évszámból álló hivatkozások, pl. (1844) a legtöbbször egy-egy információ legkorábbi megjelenését, és nem csupán egy évben történő előfordulását jelentik. A sematizmusok adatai általában ismétlődtek, s ha minden továbbadott információ esetében kiírtuk volna a záróévszámot is, az a hivatkozási számok jelentős növekedését, valóságos „számozom” eredményezett volna. Záró évszámokat ezért csak ott használtunk, ahol azt a közölt tartalom logikailag megkívánta. Konkrét példával élve: egy plébánia alapítási évével 10
