Lakatos Adél - Lakatos Andor - Szabó Attila (szerk.): A Kalocsai Érseki Levéltár Levéltárismertető - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 2. (Kalocsa, 2002)
B) A Kalocsai Érseki Levéltár ismertetője - KFL.I.1. Kalocsai Érseki Hivatal
KFL.I.l.a. EGYHÁZKORMÁNYZATI IRATOK ezek az események az egyházmegye településein, néhány napos lelkigyakorlatos alkalmat jelentett ez a plébániák lakosságának gyónási alkalmakkal, szentségekhez járulással egybekötve. Ezekről az alkalmakról jelentések születtek, szervezésük- lebonyolításuk valóságos mozgalom lett. További tagolódás, tételek: • Missziós iratok 1734-1992, 0,96 ifm latin, 1870-es évektől magyar (1734-1866, 0,28 ifm - 1867-1944, 0,58 ifm - 1946-1992, 0.10 ifm • Népmissziós iratok (helységenként) 1923-1984, 0,16 ifm magyar • Causa criminalis contra P. Petrum Lipovtsich Societatis Jesu per Archidioecesim Colos, missionarium 1762-1764. 0,06 ifm latin (Lipovtsich Péter jezsuita misszionárius pere) NAGYSZEMINÁRIUM 1733-1992 6,65 ifm Névváltozatok, rokonság: Seminarium Május Archiépiscopale Colocense, Seminarium Május, Seminarium Aeppale, Seminarium Colocense, Lyceum Archiépiscopale, időnként Deficientia, Litterae Testimoniales, Ordines Religiosi, Segélyezés, Diversa, Szent Ágoston Egylet, Visitatio Seminarii, Triennalis Relatio, Ordo, Theses Lycei, Informatio, Classificatio is. Keresőszavak: Papképzés, idős papok otthona Nyelv: latin és magyar, részletesebben ld. az alsorozatoknál A sorozat ismertetése: Mivel az egyházmegye egyik nagymúltú, jelentős intézményéről van szó, indokolt kicsit részletesebben kitérnünk történetére. A török elvonultával, a 18. század eleji Kalocsán a szeminárium létrehozása — amely egyébként az egyházmegyét újjászervező érsekek legfontosabb céljai között szerepelt — egy ideig még anyagi nehézségekbe ütközött. Patachich Gábor 1733-ban történt kinevezése után fél éven belül egy uradalmi fogadó épületét alakíttatta át szemináriummá, s 1733 novemberében nyolc növendékkel és két „kölcsönkért” ferences tanárral meg is kezdődhetett az oktatás. A kápolna, s egyben az intézmény védőszentje Borromei Szent Károly lett, akinek alakját később az intézmény pecsétje is viselte. Az egykori vendéglő épülete hamarosan szűkösnek bizonyult, s Klobusiczky Ferenc érsek újabb építkezésbe fogott 1757-ben. Batthyány József érsek idején, 1764-ben készen állt az egyemeletes, tágas, zsindellyel fedett épület a székesegyház közelében. Később erre egy második emeletet is építtetett Kollonich László érsek 1807-ben, majd további bővítések is történtek 1823-ban és a 19. sz. végén Klobusiczky Péter és Császka György érsekeknek köszönhetően, míg végül elnyerte az épület végleges formáját. A szeminárium működését a Tridenti zsinat előírásainak megfelelően szervezték meg. Szabályzatának alapját a római Collegium Germanicum-Hungaricum adta. A növendékek száma fokozatosan növekedett, míg végül 30-40 fő között érte el az átlaglétszámot. Itt képezték a Kalocsa-Bácsi egyházmegye papságát, tehát a délvidék, Bácska papjait is. A képzés ideje általában 5 év volt. Az oktatás folyamatosságát csak II. József központosító rendeletéi szakították meg 1785 és 1790 között. A papnevelde alapját ekkor a vallásalapba kellett beszolgáltatni, sőt az intézmény könyvtárát, kápolnájának berendezését is Budára kellett küldeni. 1790 után természetesen visszaállt 91
