Lakatos Adél - Lakatos Andor - Szabó Attila (szerk.): A Kalocsai Érseki Levéltár Levéltárismertető - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 2. (Kalocsa, 2002)
B) A Kalocsai Érseki Levéltár ismertetője - KFL.I.3. Lakatos Adél: A Kalocsai Főegyházmegyei Tanfelügyelőség
KFL.I.3. KALOCSAI FŐEGYHÁZMEGYEI TANFELÜGYELŐSÉG A Főtanfelügyelőség mellett az iskolai főtanácsnak (amely a Főszentszék tagjaiból állt. kibővítve a főtanfelügyelővel) volt jelentős szerepe az egyházmegye tanügyigazgatásában. Az iskolai főtanács erősítette meg az újonnan megválasztott tanítókat és iskolaszékeket, jóváhagyta az új iskolaépületek terveit és költségvetését, döntött a szülők és tanítók között felmerülő vitás ügyekben és a fegyelmi kérdésekben. Az esperesek mint kerületi tanfelügyelők felügyelték a hozzájuk tartozó népiskolákat. A tanügyi állapotokról rendszeresen jelentést küldtek a főtanfelügyelőnek. Flaynald Lajos érsek 1881-ben öt (később hat) tankerületre osztotta az egyházmegyét és minden tankerületbe iskolalátogatót nevezett ki, aki köteles volt évente legalább egyszer a rábízott kerület népiskoláit végiglátogatni és erről részletes beszámolót küldeni a főtanfelügyelőnek. Az iskolalátogatói intézmény felállításával a kerületi tanfelügyelők feladata már csak iskoláik állapotának felügyeletére és anyagi ügyeinek intézésére terjedt ki. Az egyes iskolákat az igazgató-tanítók vezették. A közvetlen felügyeleti hatóságot a fenntartó helyi egyházközség jelentette, mely ezt a jogkörét az iskolaszéken keresztül érvényesítette. Az iskolaszék elnöke a plébános volt, tagjai pedig állásuknál fogva a tanítók, valamint az egyházközség által delegált személyek. A megbízatás három évre szólt. Az egyházi elnök mellé világi elnököt, jegyzőt és gondnokot is választottak. A Főtanfelügyelöség 1948-ig, az iskolák államosításáig fogta össze az egyházmegye tanintézményeit, 1948-1952 között pedig mint Hitoktatási Főfelügyelőség működött. Feladata, hatásköre az iskolák államosításával egyre szűkült. Bár a kormány ígéretet tett a kötelező vallásoktatás megtartására, az Elnöki Tanács 1949. évi 5. számú törvényerejű rendeletében mégis fakultatívvá tette az iskolai hittanórákon való részvételt. A hitoktatás visszaszorulása a Főtanfelügyelőség működésének végét jelentette, a hitoktatással kapcsolatos további teendőket az Érseki Hivatal vette át. A Főtanfelügyelőség iratanyaga 5 állagra oszlik: a címszavas iratokra, a népiskolák, a középiskolák és a felsőfokú oktatási intézmények irataira, valamint a kötetekre. Az itt található anyag évköre: 1868-1952. A feudális kori, iskolákkal foglalkozó akták a plébániai anyagban keresendők, mivel ebben az időszakban még nem épült ki a tanügyigazgatás szervezete, és az adott helységek iskolára vonatkozó ügyeit a plébániák intézték. A Főtanfelügyelőség iratanyagának 1868-as kezdő évszáma általunk meghatározott határvonal. Ebben az esetben az Eötvös-féle népoktatási törvény születését tekintettük mérföldkőnek. Erre az időszakra esik az Érseki Hivatal megszevezése is, ami szintén indokolttá teszi az 1868-as kezdő dátum választását. A Főtanfelügyelöség létrejöttével a korábban keletkezett tanüggyel kapcsolatos iratokat is ide csoportosították, de ez nem volt mindig következetes, és így a plébániai iratok között egészen 1873-ig találhatunk iskolai anyagot. Az alábbi ismertetésből látható, hogy nagyon hasonló a Főtanfelügyelöség és az Érseki Hivatal iratkezelése. A Főtanfelügyelöség mindvégig az Érseki Hivatallal együttműködő „segédhivatal” volt, érthető módon átvette annak iktatási, iratkezelési szokásait. Az iratokat itt is sorszámos, változó alapszámos rendszerben iktatták. 298
