Lakatos Adél - Lakatos Andor - Szabó Attila (szerk.): A Kalocsai Érseki Levéltár Levéltárismertető - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 2. (Kalocsa, 2002)
B) A Kalocsai Érseki Levéltár ismertetője - KFL.I.2. Szabó Attila: Kalocsa Érseki Főszentszék
KFL.I.2. KALOCSAI ÉRSEKI FŐSZENTSZÉK az egyházmegye központi intézményeiben működő papok közül választották, a Kalocsától távolabb eső, egyházmegyés papság csak a 20. századtól működött közre a bíróság munkájában. A Főszentszék tevékenységének jelentős részét tették ki a házassági perek, melyek között négyféle típus található: 1. ) A jegyességfelbontási perek (sponsalia) a feudális korra jellemzőek. Az eljegyzés a kor megítélése szerint az egész közösség előtt kifejezte a jegyespár összetartozását. Ha az egyik fél mégis elállt a házasság szándékától, ezzel a másik fél rosszhírét kelthette, hiszen alkalmat adott a találgatásokra, fogyatékosságok és hibák keresésére, és ezzel ronthatta volt jegyesének házassági esélyeit. Az elutasított félnek ebben az esetben jogában állt egyházi bírósághoz fordulni, hogy az elszenvedett erkölcsi kárért pénzbeli kártérítést kérjen. A helyzetet tovább bonyolította, hogy gazdag családok esetében a jegyajándék is komoly anyagi értéket képviselt. Az is előfordult, hogy a nőjegyes gyermeket várt, s a házasság végül mégis elmaradt. Ilyenkor a férfijegyest egyházi tilalom (vetitum) alá vetették, vagyis addig nem köthetett házasságot, amíg a per tartott és az ítéletben előírt kártérítést meg nem fizette. 2. ) Köteléki perek: Ha bizonyítást nyert, hogy a házasság már megkötése pillanatában érvénytelen volt, akkor a házasságot semmisnek mondták ki és a felek újabb házasságot köthettek. Az egyik leggyakoribb eset, hogy a házasfeleket a szülők erőszakkal kényszerítették házasságra, s így azt megfélemlítve kötötték (vis et metus). 3. ) Válóperek: Ha bebizonyosodott, hogy a házasság minden szempontból érvényes, de a felek egymás mellett békében nem élhetnek, akkor a további botrányok elkerülése érdekében a bíróság különélésük mellett döntött. Ezt nevezték ágytól-asztaltól való szétválasztásnak. A felek új házasságot ebben az esetben nem köthettek. 4. ) Holttányilvánítási perek: Mindkét világháború során sokan haltak meg a harcokban, estek fogságba és tűntek el nyomtalanul örökre. Ha az életben maradt fél később házasodni akart, halotti anyakönyvi dokumentáció híján a bíróság előtt kellett igazolni a másik fél halálát. Általában a harcokat vagy a fogságot túlélt bajtársakat kérték fel tanúskodni. Ha a szentszék a vallomásokat bizonyító erejűnek találta, kimondta a holttányilvánítási és engedélyezte újabb házasság kötését. Érdemes megemlíteni, hogy a szentszéki holttányilvánítási perek a polgári hatóságokéhoz képest igen szigorúak voltak, a bírák megfelelő bizonyítékok hiányában több esetben is megtagadták a kérelmet. A szentszék másik nagy feladata az egyházmegyés papok, valamint az egyházi tanítók és kántorok fegyelmi ügyeinek kivizsgálása volt. 1944-ben az Érseki Hivatal, a Főszentszék és a Főtanfelügyelőség közös megállapodást írt alá, amelyben megállapodtak az iratkezelés egységesítéséről. A fegyelmi ügyeket továbbra is a szentszéknél iktatták, de az ügy lezárultával a papok iratait az érseki hivatal perszonális iratai között, a tanítók és kántorok ügyeit pedig a Főegyházmegyei Tanfelügyelőség irattárában helyezték el. A fegyelmi iratok visszamenőleges, teljes körű átadásával napjainkra a szentszék iratai között csak a házassági perek anyaga maradt. 288
